16. rész - Együtt és Váratlan Vendég

Drága Olvasóim ! 

Elnézést szeretnék kérni, hogy kések a részekkel, de nagyon sok dolgom van . 

Amint tudom hozom őket és most meghoztam a 16. részt. 

Remélem vártátok és sokan fogtok kommentelni !!

Jó olvasást szeretnék kívánni nektek ehhez a részhez is. 

Nagy ölelés :)

Sz. Vivien 

Annyira jó valaki olyan mellett felkelni, akit tiszta szívemből szeretek, bár korai, de szeretem nagyon. Annyira jó, hogy átölelve alszunk el és úgy kelünk fel, annyira más minden. Most érzem azt, hogy boldog vagyok, bár még egy napja sem vagyunk együtt, de nem olyan mint például, amikor haza érkeztem London- ból most minden más. 

Hallom, ahogyan szuszog és még javában az igazak álmát alussza. Idilli pillanatunkat megmosolyogtam.

Az órára pillantottam, ami kilencet mutatott hirtelen át futott az agyamon, hogy anyukámék nem sokára érkeznek még itt valamit kezdenünk kellene magunkkal. Az idegességem növekedett be kell mutatnom Mikit, mint párom. Az előző barátomat Gergőt nagyon szerették, de nem tudják miért szakítottunk csak annyit tudnak, hogy munka miatt, de ez nem igaz. Egyedül az egészről a húgom: Lilla tudd.

Hanzély Lilla

( Laura húga )

Léder Gergő 

(Laura volt barátja)

Gergőt mindig is istenítették az egész család megkedvelte, de nem minden, ami látszik. Igen az elején minden jó volt, de mind kettőnk karrierje beindult, tudni kell Ő is modell. Egyre kevesebbet voltunk együtt és ez által a mi kapcsolatunk nem erősödött, mint a többi párkapcsolatban lévő párok a miénk egyre jobban távolodtunk egymástól és nőttek a konfliktusok és hát az erőszak is nőtt egyre többet emelt rám kezet, persze erről senkinek sem szóltam csak Fanni és Olivér tudott róla, ahogy azt már mondtam és a húgom. 

Lilla egyre többet mondta nekem, hogy nem stimmel Gergővel valami az elején nem hittem neki, de igaza volt.

Nagyon szoros a testvéri kapcsolatunk nagyon kicsi korunktól. Persze, mint minden testvérnél meg voltak a viták nálunk is, de mai napig nagyon jó a kapcsolatunk főleg, hogy nem otthon lakom így még szorosabb. 

Amint tudtunk mindennap beszéltünk, de kórházi létem alatt fura lett, sokszor mondta ne menjek el Franciaországba, de nem értem miért úgy érzem, ha megérkezik muszáj lesz megkérdeznem. 

De nagyon remélem befogadják apuék Mikit nagyon reménykedek benne, és hát Lilla meg még nem is látta, de már most kedveli azt mondta Ő jó lesz és hát hallgatok rá. 

Gondolat menetemből Miki erős ölelése szakított ki.

- Kicsim - rekedtes hangján szólított meg.

- Jó reggelt ! - fordultam felé és egy csókot nyomtam ajkaira. 

- Ettől jobb már nem is lehet, hogy velem vagy ! - csókot lehelt szintén ajkaimra.

- Készülnünk kellene anyuék nem sokára itt vannak az az kora délután, de el kell intéznünk pár dolgot ! - mosolyogtam és puszit leheltem fedetlen izmos karjára.
- Lenne egy - két ötletem . - kajánul mosolygott.
- Csak óvatosan . - mosolyogtam. Úgy érzem mellette boldog vagyok, mellette más minden.
Talán még fél órát pihentünk egymás karjai közt, de fel kellett kelnünk, hogy elkészüljünk.
Miki készített nekem finom reggelit, amit hamar megettünk, neki fogott a mosogatásnak én pedig bevettem a szükséges gyógyszereim és felöltöztem. Szükséges reggeli tevékenységem után a nappaliban foglaltam helyett Miki mellett.
- Mi a helyzet ? Hogy vagy ? - kérdezte ahogy rám nézett.
- Jól, de fáj még a sebem. - mondtam és felsziszegtem, ahogyan közel kúsztam hozzá. Ahogy megöleltem megcsörrent a kapu csengő.
- Kinyitod ? - kérdeztem.
- Ki, de ugye még Fanniék nem Anyukádék ?
- Remélhetőleg még csak Fanniék.
Miki ki sietett az ajtóhoz és felvette a telefont.
- Igen még csak Oliék. - nagy levegőt vett Én pedig kilépkedtem az előszobába.
- Ideges vagy ? - fürkésztem tekintetét, de nem láttam benne semmilyen érzést.
- Őszintén nagyon . - fújta ki a levegőt és már is kopogtak, amire kinyitotta az ajtót. Még senki sem tudja, hogy együtt vagyunk így ideje lesz bejelenteni.
Amint kinyílt az ajtó nyolc szemmel találtam magam szemben.
- Sziasztok . - köszöntünk és mindenki puszit nyomott arcom egyik oldalára.
- Na mi a helyzet skacok ? - kérdezte Dani tőlünk.
- Gyertek be a nappaliba ! - mondta Miki és átkarolt a vállamnál.
Mindenki helyett foglalt a kanapékon Én pedig szokatlanul a fotelban az ölében.
- Ugye ez az, amire Én gondolok ? - szólalt meg Fanni, amire Én bólintottam. A bólintásomra ideszaladt hozzánk és megölelt minket.
- Tudtam - ujjongott - sokáig Drágáim ! - örömtáncot járt.
- Na most mi van ? - szólalt meg Boti - Együtt vagytok ?
- Igen ! - egyszerre mondtuk ki boldogan.
- Na végre ! - Oli elnevette magát.
Mindig is műveltünk furcsaságokat, amik nekünk természetesek voltak, de most még is másabb, hogy együtt vagyunk. Idilli pillanatunkat a csengő zavarta meg.
- Nyitom ! - szólalt meg Fanni. " Sziasztok " szólalt meg Fanni és meghallottam az ismerős hangokat mire felkeltem a helyemről.
- Te meg mit keresel itt ? - akadt ki Fanni mire megláttam azt a személyt akire azt hittem soha többé nem látom. Gergő állt a családom háta mögött teljes nagyságában. El sem akartam hinni, hogy Ő itt megint. Méreg járta át az egész testem könnyeim kiakartak törni, de nem hagytam. Lilla rohant oda hozzám, hogy megöleljen. Ez idő alatt mindenki kijött az előszobába és közben anyáék is bejöttek. Gergő kint maradt.
- Laura nyugi tudtam, hogy nem kell Ő ide. - akadt ki szüleink előtt Lilla.
- Laura beszélhetnénk ? - szólalt meg a kint ácsorgó személy. Távolságot tartottam vele hiszen félek tőle nagyon is mint az valaki gondolná...