6. rész - Látni akarom

Sziasztok Drága olvasóim ! Fantasztikusak vagytok hihetetlen, hogy mennyien tekintettétek meg a blogom mai megtekintés 1119 !!! Ez fantasztikus köszönöm nektek ! Köszönöm a kommenteiteket ! Csináltam egy csoportot a blognak facebookon csatlakozzatok : https://www.facebook.com/groups/569065056573281/
Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is ! És ne felejtsetek kommentálni !
Puszi Sz. Vivien

*Bátori Miklós*

Miután Laura elment nem ismertem magamra fejemből sem tudtam kiverni. Végig az járt a fejemben, hogy nem akarom elveszíteni és jobban vigyázok rá. Amint megláttam a volt barátnőmet Biankát nem tudtam mi tévő legyek. A pokolba kívántam volna. Nem tudtam mi tévő legyek, hogy Laura után menjek vagy holnap megkeresem őt addigra mindketten megnyugszunk. Így az utóbbinál döntöttem, keservesen sétáltam haza Daniékhoz. Tudtam, hogy ha haza érek és meglátják rajtam egyből kérdezősködnek, így próbáltam mosolyt festeni az arcomra, de nem ment. Nincs most kedvem magyarázkodni. Haza értem azt hittem nincs itthon senki. Csönd uralkodott a lakáson. Bementem a konyhába hűtőt nyitottam ki, hogy igyak egy pohár vizet nagyot sóhajtottam. Megfordultam és a pult másik oldalán Dani állt, majd nem kiejtettem a kezemben lévő palackot. 

-Haver te normális vagy? - kaptam a szívemhez. 

-Mi van nem tiszta a lelkiismereted ? - nevetett rajtam.

-Haha nagyon vicces. - mondtam kurtán. 

-Mi van Laurával ? 

-Az egész pocsék volt... elrontottam mindent... - csavartam a kis palackom kupakját és neki dőltem a hűtőnek, közben a földet kémleltem. 

-Mesélj ! 

-Az elején minden rendben volt, elmentem a táncpróbára gyönyörűen táncol. Elvittem őt a stúdióba és, majd nem megcsókoltam. 

-Mi az, hogy majd nem ? - vágott közbe a barátom. 

-Befejezhetem ? 

- Be ! - tiltakozott kezeit maga elé tette. 

-Szóval ezzel, hogy majd nem megcsókoltam el is veszítettem volna, mert majd nem elment, de én megkértem, hogy maradjon. 

-És aztán ? - kíváncsiskodott. 

-Dani te kíváncsi vagy, mint egy öreg néni ! - nevettem. 

Nem válaszolt csak felvonta szemöldökét. 

-Aztán felhívott magához míg Ő átöltözött és utána elmentünk a Margit - szigetre. Oké eddig minden rendben volt. Sétáltunk és megjelenik Bianka ! - idegesen vertem a falba. 

-Oohh öregem ez elég nagy pekh.

-Annyira megsértette Laurát, hogy ott hagyott elment talán többet nem is akar látni. 

-Miért nem mentél utána ? 

-Jobbnak látom, ha akkor beszélek vele, ha lenyugszik Ő is és Én is. 

-Te tudod, ez a lány értékes és ha kell neked szerezd meg és vigyázz rá. 

Bambulva bólogattam válaszképpen Dani közben megveregette a vállam, 

-Menj aludni holnap próbálunk a hétvégi koncertre. 

-Rendben. - bólintottam. 

Dani elment a szobájába Én pedig leültem a pulthoz és írtam Laurának egy üzenetet. 

Nem jött válasz, pultra tettem a fejem és magam mellé ütöttem. Eközben megszólalt a telefonom reméltem, hogy az előbb említett személy írt, de Olivér neve villogott a kijelzőn.

-Helló ! - szóltam bele a készülékbe. 

-Szia Miki ! Beszélnünk kell ! - komoly volt a hangja. 

-Mondjad ! 

-Laura itt van nálunk. 

- Mi ? Micsoda ? Oda megyek most ! - jelentettem ki és már keltem is fel a székről, de Oli a vonal másik oldaláról megállított. 

-Állj már meg ember várj amíg befejezem ! Csak szólni akartam, hogy ne aggódj érte ! 

-De oda mehetek ? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Tudom, hogy most legszívesebben itt lennél, de nem lehet. Egy az, hogy Lala alszik. Kettő Fanni, ha meglátna élve nem mész ki így is most eléggé dühös rád. 

-De nem érdekel látni akarom ! 

-Nem lehet értsd meg ! Amikor indul haza akkor szólok és láthatod megfelel ? 

-Meg. - egyeztem bele, de minden porcikámmal látni akartam. 

-Jó légy tesó jó éjt ! - köszönt el Olivér. 

-Jó éjt ! - tettem le a készüléket és csak néztem magam elé. Újabb mocorgást hallottam az előszobából. 

-Héé Te miért nem alszol már ?  -szólalt meg Boti álmos rekedt hangján. 

-Te miért nem alszol ? - kérdeztem vissza tőle.

-Talán, mert túl hangosan beszélsz ?! - jelentette ki felháborodva. 

-Bocsi Boti ! - néztem le a pultra.

-Mi a baj ? 

-Laura... - sóhajtottam.

-Na mond ! 

Elmeséltem neki a sztorit elejétől fogva. Néhol meg-meg akadozva próbáltam erőt venni magamon egy nagy sóhajtással.

-Ez a Bianka már megint itt van mit keress itt ? Ahol csak megjelenik mindenhol viták kavarognak. - háborodott fel Botond. 

-Látod.. - sóhajtottam. 

-Na de most már tényleg késő van és, ha te holnap látni akarod Laurát akkor aludj pihend ki magad ! - utasított - Ne feledd holnap próbálunk ! 

-Jó rendben jó éjt ! - indultam meg a fürdő felé, közben néztem a telefonom és egy üzenetem se jött. Botorkáltam be a fürdőbe levettem minden ruha darabot és beálltam a zuhany alá. Jól esett ahogy folyt a testemre a meleg víz hajamra is folyattam aztán tusfürdővel bekentem magam. A jól eső meleg víz karmai közül kimásztam. hasam alá terítettem a törülközöm a hajamat megráztam. Mentem be a szobába felvettem a boxerem és befeküdtem az ágyamba. Válaszoltam pár ask.fm kérdésre, felnéztem facebookra. Jobbnak láttam, ha alszok, mert az óra 01:30 - at mutatott. Ki kell pihennem magam, hogy tiszta, higgadt fejjel beszélhessek újra Laurával és elmondhassam neki mi volt ez az egész. 

5. rész - Váratlan vendég

Sziasztok Drágáim ! Megérkeztem a következő résszel ! Köszönöm a  nézettséget , bár kommentet nem kaptam, de remélem ehhez a részhez kapok nagyon jól esnének ! Jelzem, hogy a szereplők listáját csekkoljátok le ! Nem is rabolom tovább az időtöket jó olvasást és komikat ne felejtsétek el ! 

Puszi Sz. Vivien 

Szökőkút felé sétáltunk és éreztem, hogy egyre jobban megnyílik nekem és az futott át az agyamon, hogy én is megbízhatnék benne, de ez nekem nem megy ilyen hamar. Még csak egy napja ismerem, de valami megfogott benne úgy érzem mindent elmondhatok neki, de még sem teszem, mert félek, hogy úgy járok, mint legutóbb. Csalódok benne és nyomorultul érzem magam, mert elmenekülök az érzéseimtől. Túlságosan elnyomom őket, hogy ne lássák kívül mennyire összetört vagyok, hogy a mosolygós énemet lássák. Annyira a gondolataimmal voltam elfoglalva, hogy észre sem vettem, hogy Miki a szemeim előtt integet. 

-Héjj Laura valami baj van? - kétségbeesetten nézett rám. 

-Nem, nem semmi csak elgondolkodtam. - mondtam kicsit félénken. 

- Min gondolkodtál el ennyire ? 

-Nem lényeg - hajtottam le a fejem és a földet kémleltem. 

-Rendben . - féloldalas mosolyt festet az arcára. Kételkedett bennem tudta, hogy nincs minden rendben. amint oda értünk a szökőkúthoz egy ismeretlen lány közeledett felénk. Magam mellé néztem és Miki ökölbe szorított kezén akadtam meg. 

-Mi a baj ? - kérdeztem ijedten. 

Nem válaszolt csak bámulta azt a lányt aki közeledett felénk. Miki fordultam és kezeimet vállára helyeztem. 

- Úgy látom meg van az új szerzeményed ! - nevetve szólalt meg a lány. Kikerekedett szemmel néztem rá. Miki válláról lefejtettem a kezeimet. 

-Nem és különben is semmi közöd nincs hozzá ! -idegesen válaszolt és keze még ökölben volt. 

-Ne felejtsd el még mindig az enyém vagy Miklós ! -szúrós szemeivel bámult minket. 

-Menjünk Laura ! -erősen megragadta a csuklóm és elhúzott.

-Eresz már el ez fáj ! -kiabáltam rá, de mintha meg sem hallotta volna csak húzott maga után- Engedj már az Isten szerelmére kérlek ez fáj !!! - már könnyek gyülekeztek a szememben. Rám nézett és elengedte kezemet megbánóan nézett, de ebben a pillanatban nem tudtam neki  megbocsájtani dühös vagyok rá nagyon. 

-Bocsáss meg kérlek ! -ölelni szeretett volna, de ellöktem magamtól.

-Mi volt ez ? - könnyeimet már nem tudtam elfojtani akarva akaratlanul folytak. el akartam menni, de nem tudtam csuklómat megragadta. 

-Kérlek maradj itt ne menj el ! Hagyj magyarázzam meg ! - csillogó íriszeiben elvesztem, majd nem maradtam, de lejátszottak bennem a párperce történt jelenet. Csuklómat kiszedtem keze közül és gyáván elfutottam. Könnyeim útnak eredtek egyre jobban csak folytak már szinte homályt láttam. Egész úton sétáltam. Majd nem, hogy megbíztam benne. Két napja, hogy ismerem és csalódtam benne. Gondolataimat próbáltam elhessegetni, de nem ment. Mindig csak az járt a fejemben, hogy ki lehet az a lány talán valami régi barátnője lehetett? De miért mondta, hogy az övé ? De mit akar tőlem ? Miért történik ez most velem ? Miért, miért ? Ezek a kérdések kavarogtak az agyamban, amíg Fanniékhoz nem értem. Nem tudtam volna otthon maradni egyedül. Felértem az emeletre az említett helyre. Kopogtattam és Fanni nyitott ajtót. Amint megláttam nyakába vetettem magam és zokogásom utat tört. Nem tudtam magamban tartani az érzéseimet túlságosan is felszínre törtek, mint még soha. 

-Héjj mi a baj ? ... Valaki bántott ? - kérdezgetett Fanni, de nem tudtam válaszolni. 

Beljebb vezetett a nappaliba, ahol leültem a kanapéra és arcomat kezembe temettem.

-Laura mi történt ? - Olivér kezeim közül emelte fel a fejem és könnyeimet törölte le és szorosan magához ölelt. 

-Most már mond el mi a baj ! - mondta Fanni amire úgy éreztem, hogy most már el tudom mondani. 

-Tudjátok Mikivel azóta nagyon jóban lettünk épp sétálni mentünk ... - meséltem a történteket könnyekkel küszködve. 

-Miki nagyon szerette azt a lányt, de a lány megcsalta aztán szakítottak a lány meg Németországba költözött. Nagyon sokáig szenvedett, de mostanság már teljesen túl lett rajta.. De úgy látszik régi érzelmek feltörtek benne. De persze negatívan, hogy mit művelt vele a lány és talán ezért lehettek ennyire ideges. Nem tudom Miki nem ilyen, nem lenne újra együtt vele ! - Olivér gondolatait mondta el, de még mindig nem tudtam mi tévő legyek csak annyit, hogy most lefeküdjek és aludjak egyet, hogy holnap mindent tisztán lássak. Úgy éreztem, hogy csak most erre az egy dologra lenne szükségem. 

-Nem tudom már mit higgyek.. - földet bámultam és fejem ráztam az egész dolgot fel sem tudom dolgozni - Azt hiszem én haza megyek kialszom magam és minden rendben lesz. - egy mosolyt húztam az arcomra, de ez nem igazán sikerült őszintén. 

-Nem ! Szó sem lehet róla ! - jelentette ki Fanni határozottan -  Itt alszol nem hagyunk magadra reggel mész haza nem nyitok vitát ! 

Tehetetlen voltam a dologban, hogy én ma este haza menjek, de talán jobb ha nem vagyok egyedül. Fanniék kicsit magamra hagytak, épp álomba kezdtem merülni mikor a telefonom megszólalt. Azonban nyúltam érte az asztalon pihenő készülékhez. Megnyitottam az üzenetet : 

,,Kérlek bocsáss meg ! Látni akarlak elmondok mindent ! 

                                                                Miki "

Az üzenetet olvasva gyűltek megint a könnyeim, de most vissza fogtam magam. az üzenetre nem válaszoltam. kiléptem belőle és vissza tettem az eredeti helyére a készülékemet. sokáig csak a plafont kémleltem amíg el nem álmosodtam. Talán három óra lehetett mire elaludtam. 

4. rész - Érzelmek

Sziasztok Skacok ! Megérkeztem az újabb résszel az Őszi szünet örömére ! Remélem tetszeni fog nektek. És vasárnap is érkezem a következő résszel szóval  nem marad ki a blog nap ! Nem is rabolóm az időtöket jó olvasást kívánok és hagyjatok nyomot magatok után !
Puszi Sz. Vivien

A dal végett ért lehajtotta a fejét a gitárt maga mellé helyezte. Közelebb jött hozzám. Az arcomat megfogta az egyik kezével, másik kezével az államat emelte. Gyönyörű íriszeivel találtam szembe magam. Szemei csillogtak vágyakozva nézett rám. Egyre jobban közelített felém. Leheletét a számnál éreztem. Még egyszer bele nézett a szemeimbe és...      

 Még egyszer bele nézett a szemembe és elhúzódtunk egymástól. 

 -Bocsi ezt nem kellett volna.-Állt fel a helyéről és tarkóját kezdte vakargatni. 

-Nekem most mennem kell..- álltam fel a helyemről és mentem az ajtó felé, de közben megragadta valami a csuklóm megfordultam és megbánva nézett rám. 

-Kérlek ne menj el ! 

-Alig egy napja ismerjük egymást és máris megakarsz csókolni ez nekem túl gyors ! - Fakadtam ki. 

-Nem tudom mi ütött belém, de kérlek maradj itt hadd tegyem jóvá! - Nézett rám megbánó tekintettel és egy ferde mosolyt engedett el. 

-Rendben. - Tettem le táskám  a kanapéra. 

-Remélem nem haragszol rám ?

-Nem, de ezzel most nem törődj csak én reagálom túl ezt az egészet. 

-Megértelek.. - Kémlelte a földet és hirtelen felemelte arcát és már is szólásra nyitotta a száját. - Mit csinálunk a nap további részében ? 

-Először is át kéne öltöznöm utána akármit. -mosolyogtam. 

-Rendben.- nevetett. 

-Akkor te most jössz hozzám legalább egy kicsit megismersz.

-Várom - Örömöt láttam a szemeiben és megbánást, hogy bánja ezt az egészet, de vágyat is látok ami ha tehetné megcsókolt volna. 

-Induljunk. -hívogattam az ujjammal. 

Megindultunk az úton keveset beszélgettünk,de ez nem olyasféle kínos csönd volt ez valami más. Nem volt mit mondanunk élveztük egymás közelségét. Amint megérkeztünk a lakásomba bementem a szobámba össze szedtem a ruháimat aztán bementem a fürdőbe. Megengedtem a vizet és egy gyors zuhanyozásba kezdtem. Addig Miki a nappalimban volt. 

*Bátori Miklós*

Hiába mondta Laura, hogy ne bánkódjak azon, hogy majd nem megcsókoltam, de nem tudom mi üthetett akkor belém. Nagyon bánom. Közben megérkeztünk Laurához. Aranyos hangját hallottam meg. 

-Foglalj helyet nyugodtan én készülődöm.

Nevettem rajta nagyon amikor megláttam, hogy fel - alá rohangál.

Lakása nagyon csajos. A nappali színe narancs sárga, barna és zöld kiegészítőkkel, krémszínű plüss kanapé vele szemben egy óriási tv a barna szekrénysoron. Ízléses kis lakás. A kanapé felett egy nagy kép lógott. A képen talán Ő volt. Csodálatos fekete - fehér színe vonásait tökéletesen kitükrözte. Mellette pedig Fanni volt. Úgy nézem már régóta barátnők lehetnek, de hogy - hogy nem láttam még soha őt Olivérékkel ? 

*Hanzély Laura*

Amint letusoltam felvettem egy farmert és egy kötött pulcsit. Felvettem fehér magas szárú cipőm. egy kis sminket vittem fel a bőrömre és kevés parfümmel ízesítettem illatomat. amint kész lettem konyhába mentem két pohár narancsléért amit bevittem a nappaliban lakozó Maykeehoz aki épp képet nézett amin Fanni, Oli és pár ismerőseink vannak rajta és én. A kedvenc terünkön készült. 

-Nem is tudtam, hogy a Bytheway tagjaival is jóban vagy ? 

-Hát, igen jó fejek nagyon. 

-Azta - meredt le előttem, ahogy felém fordult - Gyönyörű vagy. 

-Köszönöm ! -a fenébe a pirosság újból elöntött. 

Nem értem, hogy miért van ha valami bókot mond nekem mindig elpirulok ? - kérdeztem magamtól. 

-Annyira tetszik mikor elpirulsz - nevetett. 

A mondat hallatán megfogtam két kezemmel az arcom és elmosolyodtam. 

-Jól van mehetünk ? - kérdeztem nevetve. 

-Mehetünk - megnyálazta a száját - Na de hova ? 

-Margit - sziget ? Zenélő szökőkút ? - kacsintottam. 

-Induljunk ! 

Sietve mentünk le a lépcsőn Miki kocsijához. Ahogy leértünk a parkolóba szemeimmel kerestem az autóját. Aztán Mikit követtem és megpillantottam egy fekete színű BMW m3 - at. Beültünk az autóba és elindultunk, Az út kellemesen telt zenét hallgattunk és beszélgettünk. Úgy érzem kezd megnyílni nekem, de nekem még sok idő kell, hogy az életemről tudjak beszélni. Hogy eltudjam neki mondani miként élek. Hogy az életem nem tökéletes, ahogy azt elképzeli, hogy nem minden amit gondol. Gondolataimból a motor halkulása zökkentett ki. 

-Megérkeztünk szépség - ferde mosolyt eresztett az arcára. 

-Szépség ? Aha már becenevem is van ? 

-Baj ? - kérdezte csillogó íriszeivel mosolyra húzta a száját. 

Mosolyogtam és kémlelni kezdtem a cipőm. Combomon elhelyezkedő kezem után nyúlt, majd megszorította izmos kezeivel, majd kérdőn néztem gyönyörű íriszeibe és szemeivel indulásra intett...

3. rész - Ismerkedés

Sziasztok ! Megérkezett a 3. rész ! Remélem vártátok már. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket nagyon jól esnek az ilyenek és a sok nézettséget ! Gyűlnek a feliratkozók, de  bátran iratkozzatok fel fontos információkat megfogtok tudni a blogról Google+-on, de későbbiekben tervezek facebook csoportot is ! Mivel szünet lesz ezért csütörtökön is jön egy rész ! Remélem várjátok már. Nos, nem is rabolom az időtöket jó olvasást és nem utolsó sorban hagyjatok nyomot magatok után !
Puszi Sz. Vivien

Egy kis idő elteltével kimásztam a kádból, törölközőmet magam köré tekertem és mentem be a szobámba. Felvettem a pizsamámat és rögtön bebújtam a meleg ágyamba. Álomba ringattam magam..

*Hanzély Laura*

Reggel arra ébredtem, hogy szúró napsütés sütött be az ablakomon ami megvakította látásomat. Mosolyogva virradtam fel a szép napsütés láttán.

Rá pillantottam az órámra ami 12:30-at mutatott. Szörnyülködve keltem ki az ágyam karmai közül Jézusom másfél órám van, hogy elkészüljek - dühösen mondtam magamban- már megint elaludtam ideje készülnöm. 

Kiléptem a konyhába készítettem tojásrántottát. Leültem az asztalhoz és sietve megettem. Rohantam be a fürdőbe fogat mosni és egyéb tevékenységeimet elvégezni. Berontottam a szobámba a ruhásszekrényemhez, ahol már bajban voltam sokáig tűnődtem a szettemen. Végül kiválasztottam egy fekete ülepes nadrágot, féloldalas pink felsőt, fehér tréning felsőt és végül egy fehér magas szárú cipővel párosítottam. Feltettem szempilla spirált és szemhéjamra szemhéjtust raktam, megfésülködtem, aztán vállamra kaptam a táskám a napszemüveget fejemre csúsztattam és utamnak indultam. Bedugtam fülembe a headsetemet és hallgattam a koreográfiás számomat Bruno Mars - When I Was Your Man. A zene megtanít hallgatni a gondolataimra, megtanít élni. Útközben sokszor lejátszottam ezt a zenét, hogy a koreográfiám jól sikerüljön, amit táncolunk a csapattal. 

Időközben oda értem a Lurdy-házba. Beléptem az ajtón a portán elkértem a táncterem kulcsát és felmentem az emeletre ahol az említett helység található. Minden olyan volt mielőtt elmentem volna. Beindítottam a zenét és levettem a cipőm és a pulcsi. A zene magával ragadott és táncoltam. 

Sokszor lejátszottam a zenét amíg tökéletesnek nem éreztem a koreót. Időközben észre vettem, hogy valaki figyel. Reflexből hátrafordultam és ott állt. Nagy mosoly ült az arcán és lépkedett beljebb. 

-Bravó ügyes vagy folytasd tovább, mintha itt sem lennék.

Nem szóltam egy szót sem csak mosolyogtam. A zene újra indult Miki leült egy székre és nézte, ahogy táncolok. Én meg mit sem vetve arra, hogy itt van táncoltam, mintha senki sem lenne itt. Zenének vége lett felé fordultam mellette lévő székhez mentem, lihegve ültem le mellé. 

-Gyönyörűen táncolsz szinte megérteted a zeneszöveget - mosolygot rám. 

-Köszönöm - mosolyogtam vissza. 

-Mióta táncolsz? 

-Kiskorom óta. Te mióta énekelsz ? 

-4 éve lassan vagy talán több - kacagott fel.

- Hallani szeretném a hangod ! - jelentettem ki. 

- Ha eljössz velem most a stúdióba akkor hallhatod. -kacsintott. 

-Mehetünk ! - Ugrottam fel és össze szedtem a cuccaim. 

Úgy érzem Mikivel már most közel kerültünk egymáshoz. Hihetetlen, hogy még egy napja se ismerem és most meg énekelni fog nekem. -ezzel a gondolattal sétáltam vele a helyre. Ahogy oda értünk elővette a kulcsokat kinyitotta az ajtót és bementünk. A terem sötét volt néhol fekete hangszigetelt falak a kimaradt részek barna színűek voltak és egy bőrkanapé ami fekete volt. Otthonias légkör fogadott. Mindenhol hangszerek. Miki helyett foglalt a kanapén és maga mellé tette a kezét intett, hogy üljek le. Letettem a táskám és kicsit távolabb ültem. Miki kezébe vette a gitárt és az ölébe rakta. Gyönyörű fekete gitár ami, mintha még új lenne sértetlen gyönyörűen csillog. 

-Hogy tetszik? - kérdezte mosolyogva látta rajtam, hogy jobbnál jobban el vagyok ragadtatva. 

-Na..nagyon szép. -dadogtam - Ott.. otthonias - kacagott nagyokat rajtam. 

-Mit játszak ? 

- Amit szeretnél. -mondtam kicsit elpirulva. 

- John Legend - All of Me ?

Bólintottam. Elkezdte a húrokat pengetni a hangja is megszólalt. Hideg kirázott. Hihetetlenül gyönyörű. A dal második versszakától a szemembe nézett, nem tudtuk egymásról levenni a szemünket. Az arcom pírben égett. Valami elindult belül valami nagyon mélyen. Ami fel akar törni, de még nem tud. Valami ami bámulatos. A dal végett ért lehajtotta a fejét a gitárt maga mellé helyezte. Közelebb jött hozzám. Az arcomat megfogta az egyik kezével, másik kezével az államat emelte. Gyönyörű íriszeivel találtam szembe magam. Szemei csillogtak vágyakozva nézett rám. Egyre jobban közelített felém. Leheletét a számnál éreztem. Még egyszer bele nézett a szemeimbe és...      

2. rész - Találkozás

Sziasztok Skacok ! Megérkeztem a 2. résszel remélem tetszeni fog ! 

Köszönöm az 1 komit is nagyon jól esett. Továbbá köszönöm a sok megtekintést. 

Sajnos feliratkozóm még nem lett de kérlek titeket iratkozzatok fel és hagyjatok nyomot magatok után ! Jó olvasást ! 

Puszi Sz. Vivien 

- Hűhaa - méregetett - Tudtam, hogy valahonnan ismerlek. Volt rólad egy nagy plakát a Lurdyban ugye ? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen - mosolyogtam. 

- Az a kép valami gyönyörű és élőben is csoda szép vagy ! - bókolt mosolyogva...

-Nagyon szépen köszönöm örülök, hogy tetszik . - mosolyogtam

-Csak az igazság . - Éreztem, hogy az arcomat elönti a melegség a bókja hallatán. 

Közeledett felénk két ismeretlen arc. 

Az egyik magas borostás rövid hajú fiú jött hozzám először. 

-Szia ! Lapis Botond vagyok - mosolygot kedvesen. 

-Helló ! Hanzély Laura .

A másik idegen aki szintén borostát viselt, de a haja hosszabb volt homlokát betakarta. 

-Szia ! Kiss Dániel - mosolygot és méregetett - Te ismerős vagy nekem valahonnan ?! -kíváncsiskodott .

- Ő az a lány aki a Lurdy nagy plakátján volt - szólt közbe Miki. 

A két fiú meglepődött tágra nyílt szemmel néztek. 

-Gratulálok ! Gyönyörű kép - mondta Dani.

~Az este további részében beszélgettünk, mindenki nagyon kedves volt velem és nagyon sokat nevetünk. Mikivel sok közös pillantásunk volt. Fura helyzet volt az biztos. 

Későre járt az idő talán éjfél fele lehetett.

-Lala nem mész egyedül haza elkísérünk Olival - mondta aggódoan Fanni.

Majd én haza kísérem - kacsintott egyet Miki.

Oké. - nézett furán Fanka. 

-Akkor menjünk, mert fáradt vagyok - ásítottam egyet és elindultunk Mikivel. 

-Most mesélj Te magadról - kíváncsiskodtam.

-Én az MDC zenekar énekese vagyok.

-Oh..hát az tök jó - meglepetten dadogtam.

-Gyere el egy koncertünkre hétvégén lesz ! 

-Nem ígérem, mert fotózásom lesz - mondtam kicsit szomorkásan - de, ha időben végzek elmegyek. 

Mosolygot. Útközben sokat mesélt magáról és is magamról, de ez a séta más volt. Valami köt hozzá, de nem tudom mi. Megérkeztünk.

-Feljössz ?

-Nem, most nem, de holnap találkozhatnánk ha van kedved ?!

-Persze, hogy van Lurdyban leszek a táncteremben . -kacsintottam.

-Jó délután ott leszek .-kacsintott vissza

-Most már mennem kell akkor holnap ! 

Búcsúzóul adott egy ölelést és egy puszit az arcomra.

-Szia Laura ! -integetett és én is neki. 

-Szia Miki. 

*Bátori Miklós szemszöge*

Valami megfogott Laurában. Talán a szerénysége vagy a humora vagy esetleg mindkettő. Úgy érzem különleges ez a lány számomra. Jobban megakarom ismerni . Tudom hülyeségnek hangzik, de már most kötődöm hozzá. Nem szabadna, az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Amikor először megláttam megakadt rajta a szemem. Gyönyörű, hosszú szőke haja bearanyozta az egész teret. A gyönyörűség kék szemei valami bámulatos. Laura a tökéletes az életemben úgy érzem. Meglepetést tudd okozni modell is és még táncol is. Vajon mi az amit csinál még ? Egyre jobban megakarom őt ismerni. Fura, hogy már első találkozásunk után ilyet mondok, mert az eddigi barátnőimnél nem volt ilyen, de ez most különleges érzés. Így hajtottam álomra a szememet.

*Hanzély Laura szemszöge*

Ez egy különleges séta volt. Aranyos és kedves. Amikor puszit adott elöntötte pír az arcomat. Remélem jól megtudom ismerni ezt a srácot érdekes fiú számomra. Amikor elköszöntünk egymástól néztem ahogy a sötét ellepi az alakját és messzebb van tőlem.

Boldogan kullogtam fel a harmadikra, elő vettem a kulcs csomómat és kinyitottam az ajtót. Mivel egyedül élek csönd és sötét lepte el a lakást. Üresség minden hol nehéz lesz vissza szokni, hogy újra egyedül vagyok. Levettem a cipőmet a pulcsimat és a táskámat is felakasztottam. Lépkedtem befelé a fürdőszobába és megengedtem a csapott. A ruhaneműmet dobáltam le magamról a hajamat felcopfoztam és bele feküdtem. Testemet átjárta a meleg a kihűlt testrészeimet melegítette. Egy kis idő elteltével kimásztam a kádból, törölközőmet magam köré tekertem és mentem be a szobámba. Felvettem a pizsamámat és rögtön bebújtam a meleg ágyamba. Álomba ringattam magam..

1. rész - Visszatérés

Helló mindenki ! Nos, néhány fontos információt szeretnék közölni a bloggal kapcsolatban !
1. Minden héten 1 rész fog jönni minden vasárnap !
2. Ha kérdésetek van nyugodtan írjatok !
3. Iratkozzatok fel és komikat is írjatok fontos !
Nem is rabolom az időtöket. Jó olvasást kívánok az első részhez !
Puszi: Sz. Vivien

Hanzély Laura

Újra Magyarországon vagyok végre haza tértem Londonból. Első napom itthon annyira más minden. 

  Minden nap éreztem a honvágyat három hónap nem kis idő. Három honnappal ezelőtt külföldön kaptam modell munkát. Ezzel a nagy lépéssel a táncot is ott kellett hagynom és a lakberendezést, azokat a dolgokat amik az életem részévé váltak. Sok ember olyan munkát végez amit nem szeret, de én azt  végzem amit imádok, ami számomra szórakozás nem munka, ha nem az életem. 

A gondolkodásomból a telefonom csörgése vetett végett, kijelzőn a legjobb barátnőm nevét láttam meg Fanni volt az boldogan szóltam bele a telefonba.

- Szia Fanni !

- Szia életem ! Ugye jól hallottam haza érkeztél? - kérdezte boldogan. tudni kell, hogy senkinek sem szóltam érkezésemről mindenkit megszeretnék lepni.

- Igen tegnap érkeztem. Megakartalak lepni, de úgy látom ez most nem jött össze - mondtam szomorkásan.

- Még meglephetsz egész nap itthon vagyok.

- Meglátogatlak ! - kuncogtam egyet - Na de viszont akkor megyek készülök és indulok puszillak - ezzel szakítottam meg a beszélgetésünket.

Fannival a középsuliban ismerkedtünk meg együtt éltünk át sok dolgot, például együtt érettségiztünk, együtt jártunk lakberendező iskolába és most együtt dolgozunk. 

Hét éve elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Minden nap beszélünk szinte amíg jártam az országokat akkor is tartottuk a kapcsolatot és barátjával Olivérrel. Ők a legszebb pár a világon, már több, mint egy éve elválaszthatatlanok egymástól.

~Feleszméltem, hogy megy az idő készülnöm kellene.

Rögtön a szobámba siettem és elkezdtem kiszedni egy ülepes farmert, fehér toppot és a kedvenc fehér tréning felsőmet. Gyorsan feltettem egy kis sminket, amit nem viszek túlzásba, kis alapozó, kevés szempillaspirál. Megfésültem a hajam aztán felvettem az öltözékemhez illő fehér magas szárú cipőmet. A fogasról leakasztottam a barna táskámat be is zártam az ajtót. 

Mivel ma ilyen szép időnk van, így nem autóval megyek. Ki élvezem az ősz ritka meleg napsütötte pillanatait. Ahogy kiértem a lépcsőház bejárati ajtaján megcsapott a melegség, a madarak csicsergése ez az ami hiányzott már. Így még jobb kedvem lett. Mosolyogva indultam tovább az első boltba be is mentem, hogy vegyek valami alkoholt az estére. Tudni kell rólunk, hogy régebben nagyon sokat jártunk esténként a kedvenc helyünkre. Deáktérre. 

Nagyon sok emlék fűzz minket ahhoz a helyhez. 

Például Fanni és Olivér ott ismerkedtek meg. De kitudja lehet, hogy akkora szerencsét hozz az a tér, hogy talán én is boldogságra lelek ott? - kérdeztem magamtól. 

De közben választottam is estére egy likőrt. Mentem a pénztárhoz ki fizettem aztán indultam is utam maradék részére. Útközben azon gondolkodtam mi legyen most a tánccal? Azt hiszem holnap elmegyek táncolni rám fér már. 

A tánc az életem, ami segít rajtam a tánccal sok mindent megértek/megértettek amit szavakkal nem tudok csak tettekkel elmondani. 

Gondolkodásom ki zakkantott, hogy majd nem tovább mentem Fanniék háza előtt így aztán mosolyogva vissza sétáltam. Be írtam a telefon kódot és rögtön be is mentem. Ha tudják, hogy jövök akkor mindig így közlekedem, ha pedig nem tudják akkor inkább felcsöngetek, ne hogy megzavarjak valamibe őket. Siettem fel a lépcsőn vigyázni akartam,hogy el ne essek, de ez nem jött össze, majd nem orra buktam most már nagyon nevettem magamon. Úgy látszik ma nem vagyok biztonságos.

Rögtön megpillantottam Fannit, ahogy felértem a másodikra és a nyakában landoltam. 

- Szia Fannim ! - boldogan öleltem. 

- Szia ! Végre, hogy látlak hiányoztál - szomorkásan, de boldogan csillogó szemekkel mondta - gyere menjünk be Oli vár.

Ahogy beléptünk Olivér rögtön megölelt és puszikkal halmozott el. Nagyon jó barátok lettünk amióta Fannival van.

- Végre, hogy itthon vagy ! - nevetve mondta.

- Én is örülök neki, hogy láthatlak titeket.

- Mi is hidd el három hónap számunkra egy évnek tűnt - szomorkásan említette a barátnőm - de mindegy is most már itthon vagy. - simogatta meg a vállam és mosolygot. 

- Mesélj milyen volt ? - kíváncsiskodóan nézett - Minden nap tartottuk a kapcsolatot, de azért még is másabb, ha élőben meséled el. - Olivér még kíváncsibb fejet vágott. 

- Rendben elmesélek mindent. 

Elmeséltem azt, hogy merre jártam, mit csináltam szabadidőmben és nem utolsó sorban, hogy milyen volt a munka. - Nevetve és tátott szájjal figyeltek.

- Gyerekek menjünk térre ! - jelentette ki Fanni izgatottan

- Menjünk már hiányzik az a hely. - boldogan mondtam.

Mentünk is gyorsan felöltözni. Már nyolc óra fele járt az idő mikorra elindultunk. 

Olivér bezárta az ajtót aztán indultunk le a lépcsőn. Amint kiléptem az ajtón hideg fuvallat csapott meg és rögtön meg borzongatott. Remélem nem öltöztem fel vékonyan. Az út részében végig beszélgettünk és nevetgéltünk, mint régen. Hiányzott már ez a boldogság. 

~ Megérkeztünk. 

Olivér ismerőseit pillantotta meg, én nem ismertem őket, de látom Fanni igen. Én lengésen beálltam Olivérék háta mögé és figyeltem az eseményeket. Mosolyogva álltam. Nehezen teremtek kapcsolatott az emberekkel.

Oli egyik ismerőse közeledett felém. 

Kicsit borostás, fekete hajú kedvesnek látszó fiú jött oda.

- Helló ! Bátori Miklós vagyok - mosolygot.

- Öööhhmm Hanzély Laura - dadogtam. 

- Még sosem láttalak itt. 

- Én sem téged. 

- Pedig én az egész nyaramat itt töltöttem. 

- Én nem tudtam nem voltam az országban.

- Mit csináltál ? 

- Dolgoztam.

- Mivel foglalkozol? - kacsintott egyet.

- Modellkedem - kacagtam .

- Hűhaa - méregetett - Tudtam, hogy valahonnan ismerlek. Volt rólad egy nagy plakát a Lurdyban ugye ? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen - mosolyogtam. 

- Az a kép valami gyönyörű és élőben is csoda szép vagy ! - bókolt mosolyogva...

Prológus

Az élet bizonytalan.
Egyszer add és el vesz.
Az ajándék amit add becsüld meg, mert talán soha nem találkozol ezzel az érzéssel többet.
És egyszer csak kipattan, hogy talán nála hozzáfoghatóval nem találkoztál.
Soha életedben nem kaptál ekkora szeretetet.
Csak láttad szemed láttára, hogy valaki lehet boldog, de most úgy érzed boldog vagy,
meg kaptad azt az ajándékot amire egész életedben vágytál.
Nem akarok semmiről lemaradni !

Szereplők

Hanzély Laura
Életkor: 22 év
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: Lakberendező, Modell, Táncos

Bátori Miklós
Életkor: 23 év
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: énekes MDC zenekarban

Tóth Fanni
Életkor: 22 év
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: Lakberendező

Patocska Olivér
Életkor: 23 év
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: Énekes

Kiss Dániel
Életkor: 21 év
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: Basszus gitáros MDC zenekarban

Lapis Botond
Életkor: 24 éves
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: Gitáros, Vokálos MDC zenekarban