11. rész - A félreértés

- Állj már meg ! -felém nézett - Maradni akarok ! - elfordította fejét és kijárat felé húzott.
Kiértünk a hideg levegő megcsapott testem összerándult. Ennek ellenére is vissza akartam menni, bár már túlságosan fejembe szállt az alkohol.
-Hagyj menjek vissza ! - nem hallotta vagy csak nem érdekelte húzott a parkolóba tovább.
- Nem már eleget ittál és késő van ! - kezeit arcomra tette és közelebb hajolt hozzám, amitől akaratosságom ellágyult.
- Rosszul vagyok.. - reflexszerűen szám elé tettem a kezem, de csak hányinger kerülgetett.
- Látod gyere menjünk haza. - jelentette ki és betuszkolt az anyósülésre. Megkerülte az autót és helyet foglalt mellettem a kormánynál. Az autót nem indította még be csak hátra dőlt és nagyot sóhajtott.
- Miért táncoltál azzal a gyerekkel ? - kérdezte még mindig idegesen szinte szemei villámokat szórtak.
- Mert miért ne ? - vágtam rá felháborodva.
- Az a férfi ha nevezhetnénk így nem láttad, hogy nézett rád ! - emelte fel a hangját.
- Ne féltékenykedj inkább induljunk ! - mondtam már - már idegesen.
Az idegességemet fokozta a rosszul létem és a fejfájásom is növekedett, közben elindultunk haza és én nagy levegőket vettem, hogy ne itt helyben tegyem ki a dolgokat. Miki észre vette, hogy egyre nagyobb levegőket veszek és leengedte a mellettem lévő ablakot.
- Köszi. - hálálkodó mosolyt engedtem felé, amit viszonzott.
- Jobb már ? - kérdezte aggódóan arcomat kezdte simogatni mire én simításába bele bólintottam válaszképpen.

Hamar megérkeztünk a fiúk lakására, amit furcsálltam, hogy nem haza vitt.
- Hogy - hogy ide hoztál ? - kérdeztem meglepetten és közben a biztonsági övemmel babráltam.
- Nem hagylak magadra ilyen állapotban. - mondta reflexszerűen, mintha számított volna erre a kérdésre. - Nálam alszol. - kacsintott és egy kaján mosolyt eresztett el száján.
Megindultunk a lakás felé, de a többire nem emlékszem...

*Bátori Miklós*

Amint haza érkeztünk Laura rosszabbul lett elsápadt és kikívánkoztak belőle a dolgok. A lépcsőn húztam felfelé a zárat gyorsan kinyitottam és a wc felé menetelt. Utána mentem, hogy segítsek neki, de nem engedte.
- Menj ki ! - akaratoskodott, de én akaratának ellenére is vele maradtam.
amint készen lett megmosta arcát, száját kiöblítette lerogyott a kőre, lábait felhúzta és térdei közé helyezte sápadt arcát. Mellé ültem szintén felhúztam térdeimet, jobb kezemet lazán a térdeimen lógattam, míg a bal kezemmel hátát simogattam.
- Jobb ? - kérdeztem kétségbeesetten tőle.
- egy kicsit. - tekintetét felemelte és vállamra hajtotta fejét. - Köszi, hogy itt vagy. suttogott rekedt hangján.
- Itt vagyok. - mondtam lehető leglágyabb hangomon.
Megviselt arcát simogattam, ami láthatóan jól esett neki.
Halk szuszogásra lettem figyelmes, fejemet előrébb hajtottam, hogy meggyőződjek róla. hogy biztosan alszik. Békésen aludt. Lassan felemelkedtem tőle kezeim közé vettem és indultunk ki a fürdőből. Közeben az zár nyitódott. Fiúk jöttek haza nagy hangzavarral.
- Hoppá. - szólalt meg Botond - Te mit csinálsz szegény lánnyal ?
- Fogjátok már be ! - halkan kiabáltam. - Rosszul van és itt alszik.
- De semmi más ! - kaján mosolyt engedett el Dani aki szintén részeg volt.
Szobámba vettem az irányt, elterítettem az ágyamon és betakartam egy j éjt szerű puszit nyomtam a homlokára. Indultam volna kifelé az ajtón, de egy halk hang vissza marasztalt.
- Maradj itt ! - halk rekedt hangjával marasztalt.
- Itt maradok. - ágy szélére ültem puha arcát simogattam mikor újra szólásra nyitotta száját.
- Nem ! Feküdj mellém ! - engedelmesen mellé bújtam Ő mellkasomra helyezte fejét én átkaroltam felső testét.
- Így most már jó. - kuncogott-
- Most már aludj !
- Jó éjt Bátori. - mondta nagy sóhajok közepette és magához szorította felsőtestemet.
- Jó éjt királylány.
Amíg nem merültem álomba figyeltem, minden tökéletes vonalát. Szőke tincsei a hátán pihentek. Fehér kezei szorították mellkasom, amit simogattam. Hamar elnyomott az álom így azzal a gondolattal aludtam el, hogy mellettem van egy csodálatos nő.

Másnap reggel bökdösésre és hisztis hangra keltem. Nem így gondoltam, hogy legszebb reggelem így fog kezdődni.
- Kelj már fel ! - ébresztgetett idegesen.
- Hé hé nyugi ! - mondtam kómásan - Mi a baj ?
- Hogy -  hogy mi a baj mit keresek én itt ? - felháborodottan mondta kék szemeit ellepte az idegesség.
- Laura nyugodj már meg ! - kezeit lefogtam. hogy ne hadakozzon.
- Mi történt köztünk ? - kétségbe esetten nézett rám hangja ellágyult.
- Semmi olyasmi, amire Te most gondolsz. - mondtam az igazat és közben tenyerem közé szorítottam piros arcát. - Nem tennék olyat, hogy kihasználnám a helyzetet, amilyen állapotban voltál tegnap. Soha nem tennék és veled nem is fogok, mert nem foglak kihasználni. - Laura arca egyre jobban közeledett felém és én is felé. Lehelete az arcomat perzselte mindkettőnkben égett a vágy akartuk egymás csókját, ami meg is történt. Gyengéden és érzelmesen adtuk át egymásnak az érzéseket. Nyelveink bejutást kértek egymáshoz és meg is engedték a táncot.

10. rész - Nem tudom mi van velem

Drága Olvasóim !

Megérkeztem a következő részt, amit remélem vártatok. Nos, nem kaptam kommenteket, de remélem ehhez a részhez kapok. Viszont köszönöm a sok oldalmegtekintést, aminek nagyon örültem. 

Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást kívánok és ne feledjétek hagyjatok nyomot magatok után. És majd nem elfelejtettem a tegnapi csopis játékot köszönöm akik részt vettek és lesznek több ilyenek szóval remélem többen vesztek majd részt.

A csoportomhoz itt tudtuk csatlakozni: https://www.facebook.com/groups/569065056573281/

Puszi Sz. Vivien

*Hanzély Laura*

Másnap reggel kicsit elaludtam és sietve készültem el. Fannival a helyszínen találkoztunk. Mikiéktől nem messze szinte közel egymáshoz. Ebbe a gondolatomba belepirultam. 

Amikor oda értem kezünkbe vettük az irányítást. A lakás teli volt bútorokkal mindenki sürgött - forgott. Fanni hozott két kávét és még a papír munkát végeztük közben beszélgettünk. 

- Laura mi van Mikivel ? - a kérdésre kezemben megállt a toll és a földre esett. 

- Mi ? Micsoda ? - kérdeztem még mindig sokk hatás alatt álltam. 

- Jól hallottad a kérdést, de akkor még egyszer felteszem. Mi van Mikivel, kibékültetek ? - kicsit ingerülten tette újból fel a kérdést. 

- I...i...igen kibékültünk. - dadogva válaszoltam még mindig meglepetten. 

- Bővebben ? - kíváncsiskodott tovább a barátnőm. 

- Ne légy már ennyire kíváncsi legyen annyi elég, hogy kibékültünk. - szemeimet megforgattam. 

- Rendben, de kíváncsi vagyok akkor is ! - látta, hogy a témát nem tudja tovább feszegetni, de tudja, hogy előbb utóbb úgy is elmondom neki. 

A munkát folytattuk még el nem végeztük. 

~ Párnappal később 

A fotózás és a koncert napja ~

A napok gyorsan teltek az idő rohant. Mikivel töltött idők csodálatosak voltak. Nagyon sokat találkoztunk szinte minden nap, ha nem értünk rá a munkáink miatt akkor telefonon beszéltünk, de mindig kerítettünk egy kis szabad időt, hogy lássuk egymást. Kezdtük egymást jobban megismerni és egyre többet tudtunk meg egymásról és közben a banda tagokkal Danival és Botival is nagyon jóban lettem. Hihetetlen,hogy mennyire jó fejek, aranyosak és még sorolhatnám. amikor először láttam őket nem gondoltam, hogy ennyire mások és nem gondoltam, hogy Mikivel idáig jutunk. Semmit sem gondoltam, hogy miután haza jövök az életem 180 fokos fordulatot vesz és jobbnál jobb napokat élek át. Kezdek vissza találni magamhoz, kezdek a régi lenni. Sokkal jobb lett a viszonyom Fannival és Olivérrel is. A Napokban a szüleimet is meglátogattam. Szeretek haza menni Siófokra, bár ezt ritkán tehetem meg. Mind a munka miatt és az egyéb elfoglaltságom miatt. Bár amikor csak tehetem haza látogatok, minden más amikor ott vagyok nyugodtabb minden. Nem egyedül látogattam haza hiszen Fanni is Balatoni lány így együtt mentünk csak Ő a szüleinél volt. Olivért most nem hozta magával, hiszen kell nekik is egy kis külön töltött egy - két nap. De viszont jó már itthon lenni Pesten. 

Most épp a fotózásomon vagyok a sminkes székben ülök és a sminkesem szokatlanul sok sminket ken rám. De ma még a banda koncertje van amire hivatalosan meghívott mind a három srác, aminek nagyon örültem. De felvázoltam nekik az én elfoglaltságomat erre a napra, de megígértem nekik amint ennek a pózolásnak vége minden erőmmel sietek hozzám. Most épp azon imádkozom, hogy hamar vége legyen én is jól végezzem a munkám és induljak hozzájuk. Már nagyon várom sosem láttam még őket zenélni és meg akarom ismerni őket mint MDC zenekar. 

Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Miki volt. 

- Szia Szépségem ! Ugye nem zavarlak ? - köszöntött édesen a telefonba, amibe fülig belepirultam és még az a szerencsém, hogy Ő ezt nem látja. Elmosolyodtam. 

- Szia Bátori ! Nem zavarsz épp sminkelnek. - mondtam boldogan. 

- Új becenevem van ? 

- Igen ha már te is adtál egyet. - mosolyodtam el. 

- Rendben. - kuncogott - Akkor látlak ma ? 

- Minden kép látsz csak kérdéses mikor érek oda. - húztam el a számat amit szintén nem látott. 

- Várlak, de most már mennem kell, mert indulunk a helyszínre. Puszillak és vigyázz magadra siess ! 

- Amint tudok megyek, Ti is vigyázzatok magatokra ! Puszi. - ezzel le is tettem a telefonom, mert szóltak, hogy a fotózás kezdődik. 

(fotózás)

~ Pár órával később ~ 

Fotózásnak vége lett. Javában késésben voltam, de próbáltam oda érni, amint csak tudtam. Így az öltözőben át is öltöztem és a sminkemet is leszedtem. Felvettem a kedvenc koktélruhámat fekete színű és combig érő magas sarkú hozzá illő fekete cipőmet felhúztam a lábamra. Kevés sminket feltettem magamra, hajamat kiengedtem és gyorsan átvasaltam. Közben hívtam egy taxit. Kézi táskámat a kezembe vettem és a stúdióból robogtam ki. A taxi időközben meg is érkezett. Beültem a hátsó ülésekre leadtam a címet és hatra dőltem a süppedő ülésbe. Az ablakon néztem ki, ahogy a fák elsuhannak a jármű mellett. Hamar megérkeztem a helyszínre, ahol már javában tartott a koncert. Kifizettem a taxist és már hűlt helyét láttam a sárga autónak. A bejutás nem volt egyszerű a biztonsági őröknek a jegyemet kellett mutatnom és amint meg láttam azt a sok embert akik ott sikítoznak és értük rajonganak hihetetlen büszkeség töltött el és még nagyobb büszkeség amint megláttam őket. 

Megálltam és elképedtem raktuk, hogy micsoda odaadással csinálják a zenélést. Beleélik magukat teljesen és szeretik, amit csinálnak és ezt mind éreztetik a rajongókkal. Már értem miért tartanak ki ennyien mellettük. Nem csak helyesek tökéletesen zenélnek úgy érzem örülök, hogy ilyen barátokra találtam és hihetetlenül büszke vagyok rájuk el sem tudom mondani mennyire. A tömegben közelebb mentem talán a közepéig értem a tömegben és éreztem magamon perszelő pillantását. Reflexből felemeltem a fejem és felé fordultam hihetetlen nagy mosoly ült rajtam, amit nem tudtam elereszteni. 

Egy lassúbb zenét kezdtek el játszani aminek a sorai így szóltak : 

" I could stay awake 

just to heart you bretahing 

Whatch you smile while you are sleeping 

While you're far away dreaming 

I could spend my life in this sweet 

surrender

I could stay lost in this moment forever 

Every moment spent whit you is a 

I treasure "

Zene hallatára libabőr végig futott rajtam, ami Miki hangjától keletkezett. A dal első versszakán végig farkas szemet néztünk egymással, mondanom sem kell, hogy arcomat teljesen elöntötte a pír. Azt éreztem közelebb kell mennem így az első sorba mentem és onnan figyeltem tovább őket. Most már Dani és Boti is észre vett és egy nagy mosollyal ajándékoztak meg, amit viszonoztam. A dalnak vége lett és a backstage - be vonultam. A fiúk még elő adtak pár zenét én addig hátul figyeltem őket vagy táncoltam az ottani többi taggal. Akik a fodrászuk vagy más ismerőseik voltak. 

A koncert után hatalmas mosollyal jöttek le a színpadról. Miki első lépéseim hozzám jöttek hatalmas ölelésben részesített, amit viszonoztam. 

- Hát itt vagy ! - súgta bele a fülembe és nagyot nevetett. Puszival ajándékozta meg az arcom.

- Itt ! - kuncogtam.

Elengedett kajaiból és két fiú is egy ölelésben részesített.

- Nagyon büszke vagyok rátok srácok. - mondtam egy nagy mosollyal az arcomon. 

A fiúk ezt megköszönték, egy hatalmas puszi keretében. 

- Eljössz velünk egy After party- ra ? - kérdezte kiskutya szemekkel Miki. Nemet sajnos így nem tudok mondani. Bár eszemben sem volt erre nem-et mondani. 

- Ne nézz már így rám kérlek ! - takartam el kezeimmel a szemem és hatalmas nevetésben törtem ki.

- Na jössz ? - leszedte kezeimet a szemem elől és közelebb jött hozzám. 

- Persze, hogy megyek  ! - jelentettem ki és nyakába borultam. 

- Csinos vagy ma is ! - súgta alig hallhatóan a fülembe és a pirosság rögtön elöntött. - Srácok jön velünk Laura is ! - kiáltotta el magát hangosan amin, majd nem megsüketültem. Nagyot kuncogtam rajta. 

- Rendicsek ! - kiáltotta el magát Boti is. 

A fiúk elmentek autogram osztásra meg képek készítésére, addig én elképedtem rajtuk. 

Amint készen lettek beültünk az autóba és elindultunk a város legmenőbb szórakozó helyére a Rio - bárba. Az út alatt a hangulat a tetőfokon volt, felvettük Fannit és Olit is aminek nagyon örültem. 

Fergeteges etének nézünk elébe úgy érzem. Amint oda értünk a bárba a biztonsági őrök személyi igazolványainkat fürkészték. Hamar beértünk a meleg és hangos helyre. Néhányan már föld alá itták magukat és néhány embert a zene magával ragadt és a zenével ringatóztak. Dani, Oli és Miki italokért mentek, amíg mi Fanni, Boti és még pár ismeretlen ember asztalt kerestünk. Amint találtunk egy megfelelő asztalt mindenki a magának tetsző helyet foglalta el és vártuk az italokat. Botond mellettem foglalt helyet és közelebb hajolt hozzám. 

- Lala mi van köztetek ? - kérdezte kíváncsiskodva az arcomról a mosoly is lefagyott, egyszerűen választ sem tudtam adni. 

- Hogy - hogy mi lenne ? Barátok  vagyunk és ennyi ! - jelentettem ki morcosan

- Nem úgy néz ki, de én csak szólok mindketten ezt beszélitek be magatoknak, de ez nem így van. - mondta komolyra terelve a szót. 

- Pedig tényleg így van csak barátok vagyunk. - ismételtem újból és a barátok szót megemeltem. 

- Ezt csak magatoknak meséljétek be ne nekem látok mindent ! - mutatott két szemeire. 

- Jó rendben, de hagyjuk ezt a témát. - utaltam arra, hogy erről most nem akarok beszélni. 

- Te tudod, de előlem nem menekülsz ! - mosolyt húzott arcára és utalt arra, hogy erről még beszélünk. 

- Jó rendben . - viszonoztam mosolyát. 

Időközben megérkeztek az italok, és Dani szólásra nyitotta a száját. 

- Igyunk a ma estére és a remek koncertünkre ! - emelte a poharát középre és egy hatalmas nagyot koccintottunk hangos sikoly hagyta el mindenki száját. Így megalapozva az estét kezdődhetett a buli. 

Mindenki mértékkel ivott figyeltünk egymásra. Az alkohol mindenki fejét átjárta és bemelegítette testünket. Én még is elkeveredtem a táncparketten a többiektől. Valami helyes sráccal táncoltam nem tudom, hogy ki volt az, de jól tud táncolni. Fogalmam sincs mit csinálok csak a zene magával ragadott és a pia hatása alatt voltam. 

Arra lettem figyelmes, hogy valaki megragadja a karomat és a tengelyem körül fordultam és mellkasába ütköztem. Dühös tekintetével találtam szembe magam. Sötét íriszeit elöntötte a düh. 

- Ideje indulnunk ! - dühösen rántott magával. 

9.rész - Vigyázok rá

Kedves Olvasóim ! 

Elnézést szeretnék kérni, hogy tegnap nem hoztam részt. Sajnos nem úgy sikerült a hétvégém ahogy én azt elképzeltem, de mindegy is. Itt az új rész ! Olvassátok és kommentáljatok egyre többet nagyon sokat jelentene ez most számomra. Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is. 

És bírjátok ki már csak 4 nap és újra hétvége :) 

Puszi Sz. Vivien 

*Hanzély Laura*

-Laura mi a baj ? -Miki kezeit az arcomra helyezte és hüvelyk újával a könnyeimet törölte. 

Én szorosan magamhoz öleltem, mellkasára helyeztem a fejem és zokogásba torkolt könnyeim szélsebesen potyogtak. Miki teljesen magához szorított és hajamat simogatta. Szíve heves dobogást követelt, amint közelebb értem hozzá. Arcomat elemelte mellkasáról és tekintetemet kereste.

- Laura kérlek mond el mi a baj ! - kérlelt, de úgy éreztem szólásra kell nyitnom a szám.

- Miki erről most nehéz beszélnem, de elmondom. - nagy levegőt vettem és neki kezdtem, de könnyeim itt - ott megakasztott a mondatokban.

- Ugye tudod, hogy Londonból jöttem vissza mikor először találkoztunk ?! 

- Igen tudom, de miért mentél ki ? 

- Dolgozni mentem ki egy rövid időre, de egy ok miatt meghosszabbítottam két hónapra, hogy felejtsek. - sóhajok közepette beszéltem, hogy képes legyek vissza tartani a sírásomat. 

- Miért maradtál tovább ? Mi az, hogy felejts ? - kérdőn nézett rám. 

- A volt barátom miatt maradtam tovább, mert... - Miki nem hagyta, hogy befejezzem a mondatott. 

- Mit tett veled ? - kikerekedett szemei besötétedtek az arcáról haragot és félelmet olvastam le. 

- A kapcsolatunk kezdetén minden szép is jó volt, de aztán vert, megcsalt. Semmi sem tetszett neki amit én csinálok. Próbáltam elhagyni őt, de féltem tőle. - Miki az arcomat elengedte, hátat fordított és az ablak felé fordult.

- Érted már miért nyitok nehezen nyitok férfiak felé ? Miért vannak ezek a kiborulásaim ? 

- Próbáltam felfogni, de nem értem miért bántott téged ?! - Miki szemei könnyben álltak.

- Miki miért sírsz ? - elképedtem a látványon, hogy szeme könnyes volt. 

- Nem sírok csak azt nem fogom fel, hogy valaki így bánt veled. - magához húzott szorosan és megölelt szánkat egy sóhaj hagyta el.

- Én szeretnék rád vigyázni ! - jelentette ki és szívem kihagyott egy ütemet. 

Mosolyogtam. 

*Bátori Miklós*

Soha nem gondoltam volna, hogy Lalának ilyen múltja volt. Hogy négy hónapja verték és megcsalták őt. Hogy három hónapig Londonban volt, mert szenvedett, szenvedett azért, mert boldog akart lenni és boldogságból bánat lett. Bánatból fájdalom és szenvedés. Fél attól, hogy megtalálja őt a volt barátja és újra verni és fenyegetni fogja őt. Nem, nem és nem fogom hagyni, mert én vigyázni akarok, fogok és vigyázok rá. Fontos és akarom őt. 

- Vigyázhatsz rám ! - szólalt meg gyengéd lágy hangján kis idő elteltével. 

- Kérdezhetek valamit ? 

- Igen persze. - húzódott el mellőlem és leült az ágyamra.

- Fanniék hol voltak azokban az időkben ? - féltem megkérdezni, de végül kinyögtem. 

- Nem tudtak erről az egészről semmit nem mondtam el nekik, mert tudtam, ha ezt elmondtam volna nekik akkor Oli és a haverja szétverték volna a barátomat én ezt nem éltem volna túl, mert akárhogy is bántott én annak ellenére is szerettem. - sóhajtott egyet és fejét a lábára helyezte és újból elkezdte én mellé ültem és hallgattam. Nem volt könnyű élete, de most már én itt vagyok neki. 

- Fanniék ezt az egészet akkor tudták meg mikor szakítottunk. Szóval négy hónapja tudják az utazásom előtt. Persze kiakadtak és amit nem akartam az, hogy valamit csináljanak is ... Olivér és Fanni megkeresték őt. Megfenyegették azzal, ha közelembe jön börtönbe juttatják. Nos, azóta nem láttam, aminek örülök.

- Egyet ígérj meg nekem, ha keress, látod őt kérlek szólj ! - ígértettem meg vele.

- Rendben így lesz ! - mondta - De most már hagyjuk ezt a témát lassan mennem kellene holnap dolgozom Fannival egy lakás tervezésben. - egyből mosoly húzódott a szájára, ami őszinte volt. 

- Milyen lakáson ? - meglepetten kérdeztem.

- Lakberendezők vagyunk és itt a környéken rendezünk be egy lakást. - újságolta számomra az új szakmáját.

- Ááhh értem. - mosolyogva csaptam össze tenyereimet. 

Laurával el indultunk hozzá, ugye bár lovagiasan haza kísértem. Még mindig nem tudom fel fogni amit elmondott. Bármi áron én megvédem őt. Az út eseménytelenül telt bár nevettünk, mint mindig. Az egyszer biztos, hogy erős lány. A padló mélyéről állt fel és úgy, hogy senki sem segített neki, de neki ment egyedül is, mert erős. Laura hangja zökkentett ki a gondolkodás menetemből. Meg áll előttem kezeimet megfogta és szólásra nyitotta dús ajkait. 

- Kérlek, hogy amit mondtam senkinek se mond el se Daninak, se Botinak kérlek senkinek tartsd meg kérlek ! - könyörögve kért gyönyörű kék íriszei csillogtak. 

- Megígérem bízhatsz bennem ! - magamhoz húztam és szorítottam ahogy csak tudtam. Felnéztem az égre, könnyeim amik újra előjöttek elfojtottam őket. 

- Kérlek bocsáss meg amit veled tettem. - suttogtam a fülébe. 

- Megbocsájtok. - alig hallhatóan szólt a fülembe csilingelő hangjával - Mennem kell most már. 

- Rendben.- engedtem el karjaim közül. - Vigyázz magadra aludj jól. - mormogtam neki.

- Rendben te is aludj jól. 

Közelebb jött hozzám és olyat tett amire én sem számítottam, megcsókolt. Teljesen meglepődtem cselekedettén. Puha ajkai izzottak akár csak az enyémek. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól. Vállamra hajtotta a fejét. 

- Ez az amit nem kellett volna. - mondta arcát a tenyerébe temetve. 

- De kellett volna ! - újból közel húztam magamhoz. Lehelete az ajkaimat súrolta, megszüntettem a köztünk lévő távolságot és ajkainkat össze tapasztottam. Egy kis idő elteltével félbeszakította a csókunkat. Egymásnak döntöttük homlokunkat és szólásra nyitotta ajkait.

-Most már tényleg mennem kell. 

- Rendben. - adtam egy utolsó puszit puha ajkaira. 

- Jó éjt. - köszönt el tőlem és lépet be a házba.

- Jó éjt. - suttogtam utána.

8. rész - Ugyan olyan

*Hanzély Laura*

     Mikivel kibékültünk és még az estét is együtt töltjük.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megbocsájtom ezt neki azok után ami miatt itt hagytam Magyarországot. Sétáltam haza felé miközben megpróbáltam a gondolataimat elterelni az emberek figyelmével, de nem ment. Úgy éreztem ezt csak zenével sikerülhet nekem. Ezért előkutattam a táskámban lévő fülesem amit mindig magamnál hordok és elindítottam telefonomon Tori Kelly - All in My Head című számát. Úgy éreztem ez most megnyugtat, de tévedtem gondolataimat így sem tudtam elhessegetni. Felmerültek olyan kérdések bennem, hogy vajon Miki még mindig szereti ezt a lányt ? Vajon Miki mit akar tőlem ? Több hasonló kérdés merült fel bennem, de egyikre sem tudtam a választ. Lassan, de végre haza értem és vettem egy forró fürdőt. Testemet átjárta a melegség. Még a kádban is az említett kérdésen gondolkodtam, de még mindig nem jutottam semmire. Kimásztam a meleg víz karmai közül és magam köré terítettem a törülközőt és indultam meg a szobámba felöltözni. Felvettem az otthoni "játszó" ruhámat ami egy fekete ülepes nadrágból és egy fehér topból állt. Közben arra lettem figyelmes, hogy a hasam egy nagyot korgott. Nem volt kedvem főzni így rendeltem a közeli étteremből egy gyros - tálat.

Mikor pár órával később a gyroszomat is elfogyasztottam az órára ránézve láttam, hogy már csak egy órám maradt elkészülni. Így a szobámba sietve kiválasztottam a ruhát amit estére veszek fel. 
Ami fekete farmerből, fehér pólóból, fekete - fehér kockás ingből és egy bőrkabátból áll. Ezek után a fürdőbe vettem az irányom egy szolid sminket vigyek fel a bőrömre. Ezek után a fürdőbe vettem az irányom egy szolid sminket vigyek fel a bőrömre. Aztán a hajamat lófarokba fogtam és egy napszemüveget csúsztattam bele. Magam is meglepődtem, milyen hamar elkészültem és úgy döntöttem fellépek facebookra. Volt pár üzenetem és egy ismerősnek jelölésem is. Gyorsan megnéztem ki jelölt be és Ő volt. Rögtön vissza igazoltam még kimentem egy pohár vízért arra lettem figyelmes, hogy valaki írt. Miki volt. Meglepődve olvastam az üzenetet, szinte bele pirultam a mondatába.

Izgatottan vártam az érkezését. Nem tudom miért, de egyre jobban kezdtem izgulni. Nem értettem miért akár, hogy nyugtatgattam magam nem múlt el az izgalmam. Az órát látva néztem, hogy hamarosan eljön az idő. Viszont felmerült bennem, hogy vajon kivel / kikkel is lakik ?! Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mikor telefonomért nyúltam Miki neve villogott. Boldogan, de még is félénken vettem fel a készüléket. 

- Szia ! -  szóltam bele a készülékbe mosolyogva, bár ezt Ő nem láthatta inkább csak hallhatta a hangomon. 

- Szia Szépség ! Itt várlak a ház előtt gyere le ! 

- Ooohh ilyen hamar ide is értél ?Akkor rohanok le ! - válaszát meg sem várva tettem le a telefonom. Rögtön siettem az előszobába ahol felvettem a fekete cipőmet és hozzá illő fekete bőrdzsekimet. Gyorsan bezártam a lakást és robogtam le a lépcsőn HOZZÁ. Mikor kiléptem a kapun megláttam a sötétbarna hajú srácot a korlátnak támaszkodva, ahogyan engem vár. Amint meglátott elrugaszkodott a korláttól és felém indult. Egy öleléssel köszöntött. Amikor megérintette testem beleremegett. Mikor elváltunk rám nézett sötétedő íriszeivel, annyira elvesztem bennük, hogy észre sem vettem, hogy nekem beszél. 

- Héjj Laura figyelsz ? - kérdőn nézett rám és kezeivel integetett előttem. 

- Igen, igen ne haragudj csak elbambultam. - magyarázkodtam - Mit is mondtál ? 

- Épp azt kérdeztem, hogy indulhatnánk ! ? - mormolta. 

- Igen induljunk. - szólaltam meg félénken. 

Miközben hozzá mentünk sokat nevettünk és beszélgettünk, közben gyorsan oda is értünk. Miki a kulcs csomót halászta elő a farzsebéből. Utat nyitott a lépcsőházba. Lassan, de biztosan robogtam utána a lépcsőn. Hamar felértünk a második emeleti bejárati ajtóhoz. Amint beléptem az ajtón kellemes férfi aromák csapták meg az orrom. 

- Üdv az MDC házban ! - nevetve mondta miközben vettem le a dzsekiét. 

Mosolyogtam. 

- Srácok megjöttünk ! - kiáltotta el magát a mellettem álló személy. Egyből megjelent egy srác azt hiszem Daninak hívják. 

- Megjöttünk ? Kivel ? - meglepetten kérdezte amint lépkedett a láthatósági körünkbe. Meglepetten mért végig amint meglátott. Szólásra nyitottam a számat és elengedtem egy"Helló"- t. 

- Ja... Szia ... így már értem. - mosolygot Dani és kezet fogott barátjával nekem pedig két puszival köszönt. Meglepetten néztem rá, kicsit furcsállottam, de gondolom Ő már csak ilyen. 

- Akkor gyere menjünk be ! - jelentette ki Miki és a szobája felé mutatott. 

- Rendben. - válaszoltam tömören és félénken lépkedtem előre. 

A szobájába belépve az ajtónál szemben egy nagy franciaágy terült el. Férfias illatok csapták meg az orromat. A falak színei narancssárgák. Az ágyán a gitárja hevert pont olyan volt, mint a stúdióban lévő hangszer. Falak teli rajongók állttal rajzolt képekkel és kis kori fotóival. Rögtön mentem egyik fotójához, amint megláttam meg mosolyogtatott. 

Gyönyörű vonalú sötétzöldes kicsiny szemei, kicsiny haja ami szinte már fekete és komolyra emelt tekintete, szinte aranyossá tette őt. 

- Ezen a képen kb. kétéves lehettem. Nem szerettem ha fényképeznek ezért voltam ilyen komoly. - nevetett fel és az állát simogatta. 

- Még így is aranyos voltál. 

- Csak voltam ? - pimasz mosollyal kérdezte. 

- Most is nyugi ! - nyugtattam őt le nevetve és vállára helyeztem a kezem. 

Az este további részében beszélgetéssel és zene hallgatással töltöttük az időt. Mások azt gondolják, hogy semmi izgalmasat sem csináltunk. Bizony nem, de nekünk az volt az izgalmas, hogy egymással vagyunk csak ketten és csak kettőnkkel foglalkozunk. Nem törődtünk azzal, hogy a fiúk kint mit gondolnak hiszen, néha a fiúk pletykásabbak, mint a lányok. 

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Miki nekem dob egy párnát. 

- Héjj ezt miért kaptam ? - néztem rá kérdőn és kezeimet összekulcsoltam magam előtt. 

- Mert jól esett. - nyögte ki lazán. 

- Igen jól esett ? - én is fogtam egy párnát és neki vágtam szó szerint. 

- Párnacsata !!! - kiáltotta el magát és elkezdtük egymást dobálni. 

Párnák hadai hevertek mindenhol. A csata hirtelen birkózásra fajult. Éppen azért, hogy kié legyen az utolsó párna. Véletlen szerűen nem figyeltük, hogy az ágyszélén vagyunk. Hirtelen leestem a földre, de szegény Mikit is magammal rántottam erős kapaszkodásomnak köszönhetően.

Hirtelen szívem gyorsabban kezdett verni meg állt köztünk a levegő. Kezeit megtámasztotta mellettem és sötétedő íriszeivel kereste tekintetemet. Egyre közeledett felém lélegzete szinte a számat súrolta. Egyszer csak megszüntette köztünk lévő távolságot. Hirtelen a meglepődéstől szemeim nyitva maradtak, de pármásodperc múlva megszüntettem ezt és élvezettel csókoltam vissza. Csókjában benne benne volt, minden érzelem. Lassú romantikus csókkal égette az ajkaimat. Reflexből a hajába túrtam az egyik kezemmel a másikkal pedig a nyakánál állapodtam meg. Ő pedig a csípőmre helyezte az egyik kezét még a másikkal tartotta magát. Nem akartuk elengedni egymást, de hirtelen a háttérben megszólalt az a zene amit soha életemben nem akarok hallani. Volt barátommal kötött össze. Cody Longo - One Day at Time. Amint meghallottam ellöktem magamtól és könnybe lábadt szemeimmel álltam fel. 

- Laura mi történt ? - nézett rám kétségbe esetten és én nem válaszoltam csak néztem rá. Kis idő elteltével megszólaltam. 

- Mennem kell kérlek értsd meg ! - könyörögtem neki. Szemeimet már eláztatták a könnyeim. 

- Ne menj el kérlek !! 

Indultam ki az ajtón és megragadta a csuklómat erősen magához rántott. Könnyeim utat törtek hiszen a nehéz múltam volt a szemeim előtt. 

- Miért teszed Te is ezt velem ? 

7. rész - Fontosság

Sziasztok Drágáim ! Meghoztam az újabb részt ! Köszönöm  a sok nézettséget és a kommenteket ! Így tovább drágáim hagyjatok nyomot magatok után iratkozzatok fel ! Mivel holnaptól suli jön ezért csak vasárnap hozok új rész. Jó olvasást puszi nektek !
Sz. Vivien

*Hanzély Laura*

Alig aludtam az éjjel csak forgolódtam és gondolkodtam. Nem tudom el hinni ami tegnap történt. Rá néztem a telefonomra és Miki tegnap esti üzenetét nézegettem. Válaszolnom kellett volna, de nem teszem újra a makacsságom győzött. Kintről hangokat hallottam azt hiszem Fanniék felkeltek. Semmi erőm nincs semmihez csak haza akarok menni, de tudom, hogy ez nem fog könnyen menni a barátnőm nagyon anyáskodó. Ki keltem az ágyból felvettem egy köntöst amit tegnap adott Fanni. Hangokat a konyhából hallottam arra vettetem az irányt. Bár nem kellett volna... Szerelmeskedő kedvükben voltak így csak megálltam az ajtónál és köhögtem. 

-Oohh... izé... jó reggelt ! -dadogott Oli. 

-Nektek is ! Ugye nem zavarok ? - lépkedtem félénken befelé. 

-Nem gyere nyugodtan ülj le. - utasított - Kérsz valamit inni ? - kérdezte Fanni. 

-Pohár narancs levet. - le ültem az asztalhoz Olival szemben.

-Nem festesz valami jól. - kémlelt az előbb említett személy. 

Fejemet lehajtottam és a narancslevem poharát piszkáltam. 

-Igen tudom... - lehangoltan mondtam. 

-Olivér hagyd mér őt ! - mordult rá Fanni. 

-Nyugi hagyjad csaj igaza van. Igen ki vagyok teljesen ez van. Haza megyek most ! - förmedtem rájuk. 

-Ne haragudj ! - kiáltott utánam Olivér. 

-Nem haragszom, de akkor is haza megyek ! -indultam a szoba felé. Gyorsan felvettem a ruháimat. Utána pedig elköszöntem tőlük. 

-Köszönöm mindent, majd beszélünk sziasztok ! - adtam nekik puszit köszönés képen és indultam haza. 

*Bátori Miklós*

Már reggel hét órától fent vagyok nem birok aludni. Látni akarom őt. Ülök az asztal fölött és várom, hogy a telefonom csörögjön, hogy Oli hívjon. Egész harci díszben álltam a konyhában. Már óra 08:00 - at mutatott, lassan találkozom vele. 

-Jó reggelt Miki ! Te már ilyen korán fent vagy ? - rekedt hangon kérdezte Boti. 

-Jó reggelt ! Igen már Laurát látni akarom. - sóhajtottam. 

-A hős szerelmes. - nevetett rajtam Boti barátom. 

-Nem vagyok szerelmes ! - tiltakoztam. 

-Ugyan már ezt a vak is látja ! - szólt közbe Dani is. 

-Három nap alatt bele estél a lányba elég hamar. - állította Boti. 

-Nem, de hogy is csak megkedveltem... nagyon. - sütöttem le a szemem. 

-Na látod ! - elmosolyodtak. 

-Jól van inkább menjetek dolgotokra ! - utasítottam őket. 

-Haha jössz velünk ! - nevetett  Dani. 

-Mikor indulunk ? - kérdeztem. 

-Kb. fél óra. 

Sóhajtottam... Bár látnám őt és eltudnám neki mondani, hogy mennyire bánom, ahogy viselkedtem vele. A srácok míg készülődtek én addig telefonra vártam, de még mindig semmi. Laura nem írt úgy érzem nem lesz könnyű kibékíteni őt, sőt lehet soha többé nem akar látni. A gondolatomból Boti hangja zökkentett ki. 

-Emberek indulhatunk ? 

-Ja mehetünk. - sóhajtottam.

-Egy pillanat csak felveszem a cipőm . - szólt Dani - Most már mehetünk. - szólt egy kis idő elteltével. Az ajtót bezártam és robogtunk lefelé a lépcsőn. Ki értünk az ajtón és éreztem az ősz hideg fuvallatát. Sétáltunk az utcákon néhányan megállítottak minket képért vagy autogramért. Az utunkat folytattuk tovább. Én a földet kémleltem miközben sétáltunk. Arra lettem figyelmes mikor Dani meglök. 

-Héjj az ott nem Laura ? - kérdezte és közben felé nézett. 

-De ! - amint megláttam nem érdekelt hány autó jön vagy hányan dudálnak rám. Engem csak egy érdekelt, hogy ott van az a személy akit mindennél jobban látni akarok. 

-Laura kérlek állj meg ! - kiáltottam neki torkom szakadtából. A lány tempóját gyorsította nem állt meg. Hamar utol értem megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. 

-Kérlek beszéljük meg ! - fejét lefelé fordította, nem szólalt meg szeméből egy kövér könnycsepp csordult ki. Állát  megfogtam és lassan felemeltem, hogy tekintetét lássam. Gyönyörű volt szeme könnyben állt. Próbálta elfojtani az érzéseit, de nem ment. 

-Kérlek ! - mondtam. 

-Miki mi volt ez tegnap ? - szipogva mondta. 

-Az a lány Varga Bianka a volt barátnőm volt. Nagyon szerettem, de sok fájdalmat okozott nekem. Az idők során szerelemből utálat lett. Ezért voltam ideges. Azt hittem Németországban van, de úgy látom vissza jött... Tudod, ahol Ő van ott mindenhol vita alakul ki... mindig is így volt. - mormoltam neki az igazat. 

-Értem... - mondta alig hallhatóan. A kabátja ujját húzta fel - Ezt miért tetted ? - kérdezte. Néztem rá a csuklójára ami lila foltos volt. Én tettem vele. 

-Bocsáss meg kérlek nem akartam Ő hozta ki belőlem... 

-Mindegy megbocsájtok ! - mondta sóhajok közepette. 

-Köszönöm ! - szorosan magamhoz húztam és megöleltem.  

-Pár nap alatt is fontos lettél nekem Lala. 

Csak mosolygot könnyek közepette és most Ő húzott szorosan magához. Nem volt mit mondanunk egymásnak hiszen éreztük egymás közelségét és ez pont elég volt. Botiék hangja akasztott ki. 

-Miki gyere már sietnünk kell !!! - kiabálták. 

-Mindjárt megyek ! - kiabáltam nekik vissza. 

-Menj ne hogy le késd ! - édes hangon szólt hozzám. 

-Ígérd meg, hogy este találkozunk ! 

-Meg ígérem. 

-Gyere át hozzám hétre érted megyek. 

-Várlak ! 

-Most mennem kell... Szia  légy jó ! - búcsúzóképpen megöleltem és puszit nyomtam a homlokára. 

-Szia vigyázz magadra ! - köszönt el mosolyogva. 

Most már tudom magaménak akarom tudni ezt a lányt. És tudom, hogy nem akarok semmiről lemaradni !