13. rész - Ne menj el !

Drága Olvasóim !

Nagyon sajnálom, hogy egy ideig nem érkeztem új résszel. Nagyon sok dolgom van nem kezdem el sorolni, de amint van időm írok és most épp van egy kis időm. 

Remélem ezt a részt is olvassátok és kapok kommenteket, amik nagyon jól esnének. 

Nem utolsó sorban szeretnék nektek utólag is Boldog Karácsonyt kívánni és Boldog Újévet !

U. I. : Vasárnap új rész, addig is tudjátok mi a teendőtök :) 

Sok Puszi : Sz. Vivien 

*Bátori Miklós*

Az élet néha úgy hozza a dolgokat, hogy akit szeretünk el kell, hogy engedjük, ha ezt a lépést nem tesszük meg saját magunkat hibáztatjuk. Ezt nem szabad ha fontos az életben akkor menj tedd meg és engedd, makacsságod miatt ne tartsd magad mellett, mert semmit sem ér el az életben. 

Épp ahogy én szeretem Laurát elengedem ez a kötelességem. Igen nem Te irányítod az életed, ha nem az élet irányít Téged ! 

Neki fontos a modell szakma, nekem pedig Ő még az ellenére is, hogy nem vagyunk együtt vagy már magam sem tudom. 

Ha kettesben is vagyunk egymástól ellopott csókok, érintések és... és nem tudom mi van velünk. 

Nem beszélgettünk még erről, de azt hiszem jobb lenne minél hamarabb.

Még sosem mondtuk ki egymásnak, hogy mit érzünk, de itt lenne az ideje. 

Én mindennél jobban szeretnék vele együtt lenni, de ez nem csak rajtam múlik. Mindkettőnknek első a karrier és a rajongók, de én ezt a két dolgot tudnám egy helyre helyezni. Az már más kérdés, hogy Ő tudná-e, de szerintem menne neki vagy is legalább bízom benne. 

Gondolataimat próbálom elűzni, de sehogyan sem megy. Most kint ülök a teraszon érezni már, hogy közeledik az igazi ősz szeptember utolsó napjait rúgjuk. A fáról hullanak a levelek és mindenki jobban beöltözik. Bele sem gondolok, hogy novemberben már nem ülhetek így kint a gitárommal és zenélhetek nem merülhetek bele a gondolataimba. 

Már nagyjából elterveztem, hogy amikor Laura nem lesz itthon bele temetkezek a munkába mindent megteszek és amint haza jön csak vele szeretnék foglalkozni. Persze ha ezt Ő is így gondolja. 

Szeretem mikor kint ülök a szép időben és gitározgatok és énekelgetek ilyenkor az emberek néhánya fel néz, hogy honnan jön meg állnak vagy éppen mosolyogva tovább haladnak és ez annyira jó érzés. Bele gondolok mindig mi van ha nem így alakult volna az életem nem jelentkeztünk volna az X-Faktorba nem ismert volna meg minket az egész világ úgy érzem minden így tökéletes még ha az újságok össze - vissza kavarnak minden szálat. 

Gondolataim közepette haza érkeztek a vándor madarak, akiknek elég hosszú volt az éjszakájuk Boti mindig józanabb a partikon, Dani vagy Én. Mondhatjuk azt is, hogy Boti az őrangyalunk. 

Vidáman köszöntöttem őket, amint beértek. 

- Sziasztok ! - lepacsiztam mindegyikükkel, bár Dani nem igazán tudja, hogy merre jár. 

- Hali ! - mondták egyszerre. Dani egyből fogta magát és leült a konyhába. 

- Gyerekek azonnal adjatok valami fájdalom csillapított  szét megy a fejem. - kezével megtámasztotta fejét. 

- Te aztán partyarc voltál ugye nem tévedek ? - mondtam vidáman megveregetve a vállát és indultam kávét főzni mivel ilyenkor sok koffeint kell innia. Azért nem túlzásba vinni. 

- Danika azt is meséld el, hogy milyen lányt szedtél fel ! - utasította Boti, mondat hallatára rögtön hátra fordultam. Nem nagyon szokott időt szentelni a lányoknak mondhatjuk azt is, hogy több volt az egy éjszakás kalandja, mint a komoly kapcsolat. Nagyobb figyelmet szentel a bandának, mint a bájos lányoknak, ahogy Ő mondaná. 

- Na mi is volt ? - kérdeztem nagy nyitott szemeimmel. 

- Semmi csak csókolóztunk egyszer - kétszer, de most hagyjatok fáj a fejem ! - ezzel nem feszegettük tovább a témát tudtuk, hogy ha valami érdekes történt úgy is elmondja. Mindegyikünknek meg volt a saját magán élete, amit egyikünk sem feszegetett ismertük egymást, ha úgy éreztük elmondtuk, ha pedig nem akartuk nem feszegettük jobb is így. 

Mindenki elvégezte saját dolgát Dani elment aludni, Boti pedig leült a tévé elé, én szintén. 

Pár percig csöndben ültünk a tévé előtt én telefonomat bűvöltem a csöndet Boti törte meg.

- Mikor megyünk Laurához ? - kérdezte, mintha félt volna a válaszomtól.

- Valamikor este nem tudom azt mondta hív még ma. - sóhajtottam egyet telefonomat letettem és úgy éreztem most szükségem lenne baráti tanácsra. A problémát, hogy valakit el kell engednem besöpörtem a szőnyeg alá és nem figyeltem rá és ez rossz volt. Rossz volt, mert általában rádöbbenek, amikor megtörténik a dolog és akkor kezdek el vele foglalkozni, amikor már közeledik. Most pedig úgy éreztem, hogy ezt nem söpörhetem be a legmélyebbre ezt muszáj tisztáznom, aki a legközelebb állt hozzám az Boti és Dani. De úgy éreztem, hogy Fannival is beszélnem kell Ő még is tapasztaltabb ilyen téren. Laura nem most megy először, de viszont most nem voltam benne a képben eddig.

- Na mond mi nyomaszt téged ennyire ? Laura elutazása ? - a szememből kiolvasta, hogy valami nem stimmel velem és tudta, hogy az érzelmeimet elnyomom és tudta, hogy ezt nem lehet. Két napja amikor közölte Vinchenzo, hogy hol lesz a munka azóta letört vagyok és mélyebben nem is beszélgettem el Lalával, ami nagy hiba. 

- Jól látod - amint megtaláltam a hangom megszólaltam levegő vételekben - fura ez nekem, hogy amint meg ismerem megszeretem már is el kell engednem két hónapra érted ezt Boti ? De még együtt sem vagyunk azt sem tudom mi van most velünk. Minden össze jött nem törődtünk ezzel a gondolattal csak a problémákkal foglalkoztunk, amik sorra estek ránk mond hogy van ez ? - fakadtam ki teljes kétségbeesetten. 

- Először is jobb ha megbeszélitek ezt az egészet és nem azt csináljátok, hogy egymásnak tudtára sem adtok semmit csak az árral sodródtok ezt nem tehetitek ! - fakadt ki teljesen, amiben teljesen igaza volt. - Miki ne várj még szét estek hidd el egy nőnek kell az, hogy mindent megbeszélhessen veled és ápold a lelkét. 

- De még is, hogyan adjam tudjam tudtára, hogy megoszthat velem mindent ? - tanácsot kellett kérnem úgy érzem ezt nem szúrhatom el, mint a többi kapcsolatomat. 

- Éreztetned kell vele, hogy a lelki társa is vagy nem csak a szerelme. - kajánul felcsillant a szeme. 

- Oké - oké mindent értek. - mosolyodtam el - Nem tudom mi lesz ha elmegy ? - nagy levegőt fújtam ki ismét. 

- Mi lenne ? Itt vagyunk Mi neked. Mindennap beszéltek, majd úgy is aztán decemberben haza jön és egymásé lesztek. - felcsillanó szemekkel idézte a jövőt.

- Bár ott lennénk már. - vágyakoztam már az iránt, hogy már ott tartsunk ahol kellene, de még egyenlőre itthon van és még pár hétig igen, addig kiélvezek vele töltött időt.
Beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Hirtelen mindketten összerezzentünk és kérdőn néztünk egymásra. Egyikünk sem várt senkit. Boti rögtön felpattant és ajtót nyitott. Ismerős női hangot hallottam, de tudtam, hogy nem a szőkeségem. Fanni volt az sőt Olivért is meghallottam.
Kitrappoltam az előszobába és udvariasan köszöntöttem Őket.
- Sziasztok ! Hát Ti ? - kérdeztem meglepetten meg Fannit két puszival üdvözöltem és Olival lepacsiztam és két puszit adtam neki is.
- Hát mi értetek jöttünk - nevette el magát - elmegyünk Laurához és utána elmegyünk bulizni ! - Botival egyből össze néztünk és elnevettük magunkat. Eszünkbe jutott a bent alvó Dani, aki átbulizta az éjszakát és szörnyű fejfájással küzd.
- Most mi van ? - kérdőn nézett ránk a barna hajú lány.
- Tudod Danika végig bulizta az éjszakát és nyolc fele keveredett haza. - egyből ránéztünk az óránkra, ami 4 órát mutatott.
- Akkor eleget aludt - szólalt fel Oli - kicsi a rakás ! - ordította el magát és a szobája felé vettük az irányt, ahol épp békésen aludt - egy ... kettő ... három.. - számolt vissza és rögtön ráugrottuk.
Dani rögtön feleszmélt és mindenkit lehurrogott egy olyasféle mondattal " Hagyjatok már pihenni én sem zargatok senkit ". De vissza aludni már nem tudott így felöltözött és elindultunk a szerelmemhez.
Furcsa ez a kijelentés, de igen szeretem őt. A gondolat, ami átfutott a fejemen akaratom ellenére is megmosolyogtam.
Ahogy az idő eltelt esteledett az utcák sötétek voltak a lámpák és az autók fénye világított. Hideg fuvallatok mindenki arcába belecsípet akaratunk ellenére is összeborzongtunk. Az egész utca tőlünk zenget talán Laura meg is hallotta, hogy közeledünk. Lentről felnéztem hozzá a konyhában világított a lámpa egyből mosolyra akadt a szám. A hátam mögött Fanni épp hívogatta Laurát, de nem vette fel.
- Srácok Laura nem veszi fel a telefont és furcsa előérzetem van. Nem szokott ilyet csinálni. - kétségbeesetten kémlelte a tekintetünket. Olivér próbálta nyugtatni, de nem ment. Mi nem tudtuk a kapu kódot csak csengettünk fel hozzá, de semmi. Én is egyre idegesebb lettem telefonomat előtúrtam a zsebemből és tárcsáztam tizedik csörrenésre felvette és annyit ejtett ki a száján "Segítség". A vonal megszakadt egyből megtorpantam lefagytam egyből.
- Hogy jutunk fel ? Laura azt mondta segítség alig hallottam, amit mond nagy baj lehet. - ökölbe szorított kezemmel beleverte az ajtóba. Fannit meg sem lehetett állítani rögvest beírta a gondnok kapu telefon számat és idegesen várta még felvette. Egyből rávette a kedves bácsit aki megértett minket. Engem semmi sem érdekelt, ahogy bejutottunk a házba felszaladtam a harmadikra és dörömbölni kezdtem az ajtón, de semmi..
- Na álljatok arrébb senkinek nincs kulcsa se semmi nem tudunk így bemenni betöröm az ajtót. - mindenkit arrébb lökött Oli ezt tartottuk a legjobb ötletnek kivéve Fannit.
- Megörültél ? - állt elé és ráförmedt.
- Hahó nem tudjuk mi van Laurával nem tudunk mit tenni kérlek menj arrébb ! - Oli kérlelésére arrébb ment Fanni és minden erejét összeszedve berúgta az ajtót.
Az ajtó kinyílt Laura nevét kiabáltuk az utamat a konyhába vezettem nem várt látvány fogadott minket... 

12. rész - Összezavarodtam

*Hanzély Laura*

Csókunk tökéletes, minden érzelmünk benne volt, amit nem, hogy egymásnak, de még magunknak sem vallottuk be. Sőt valamit éreztünk egymás iránt, de ez most felszínre lépett. Talán lesz olyan, hogy MI. De nekem sok idő kell és, ha tényleg kellek neki meg vár, körmeivel kapar értem. Nehezen megy egy új kapcsolat.
Csókunkat a levegő hiány választotta szét. Csak bámultuk egymást és mosolyogtunk.
- Annyira szeretem mikor miattam pirulsz el. - mosolygot.
- Ajaj ne már. - kuncogtam fel és egy párnával dobtam meg.
- Párnacsata ! - kiáltotta el magát, de én elhúztam a számat.
- Most nem fog menni. - újaival játszadoztam.
- Miért ? - szája legörbült.
- Mennem kell a fotóimért és még pár sorozatot kell csinálnunk. - hirtelen egy ötlet csattant ki fejemből - Gyere velem ! - nevetve ütöttem fedetlen combjára.
- Mikor lesz ? - szemei felcsillogtak.
- Délre oda kéne érnünk. - komolyra emeltem a dolgokat, hiszen az óra 10 : 30 - at mutatott.
- Menjünk ! - csapott az én combomra is.
- Akkor Te most gyorsan elkészülsz, haza megyünk hozzám, én is elkészülök és az Én kocsimmal megyünk ! - emeltem ki az utolsó három szót.
- Neked van autód ? - kerekedett ki a szeme és közben öltözni próbált.
- Igen - kuncogtam - most kimegyek öltözz nyugodtan. - rögtön kimentem és a szobából a nappali nyílik és a fiúkba ütköztem bele, Boti a tévét bámulta, Dani pedig a telefonját fürkészte, de amint kiléptem egyből rám emelték tekintetüket.
- Na mi a helyzet királylány ? Jó volt az éjszaka ? - kajánul mosolyogtak mindketten.
- Először is jó reggelt és jó éjszakám volt, bár nem nagyon emlékszem valamire is. - ültem le közéjük a kanapéra.
- Elég szépen buliztunk tegnap este. - emlegette fel az estét a sötétbarna hajú fiú. ( Botond )
- Főleg Te azzal az idegen csávóval. - röhögött Dani.
- Hogy mi ? - idegesen csaptam magam mellé és felé fordultam.
- Elég szépen táncoltatok az nem kérdés a csávó úgy rád volt tapadva, hogy azt hittük ott erőszakol meg téged. - komolyra emelte a tekintetét és a telefonját eltette.
- Folytatnád ? -idegesen kérleltem
- Ha csöndben maradnál persze. - kezét szám elé emelte - Nos, mindhárman oda mentünk és Miki elvitt téged elég ideges volt Mi meg elbeszélgettünk a sráccal.
- Mit csinált Miki velem ? - kérdeztem meglepetten a többi sztori nem is érdekelt csak azt, hogy miért volt ennyire ideges, hiszen semmi közünk egymáshoz.
- Amint meglátta mit csináltok olyan erővel állt fel az asztaltól, hogy ha nem fogjuk le akkor felborul italokkal és amolyan féltékeny és egyben ideges fejét mutatta.
- Féltékeny ? - döbbentem meg
- Igen - helyeselt Boti - tudod régóta ismerjük Mikit, de ez akkor is nagyon más ez a viselkedés, mintha foggal körömmel védelmezni akarna téged és ha jól emlékszem azt mondta : " Magamnál akarom tartani " azt hitte nem halljuk, amit mond, de legalább is Én tisztán hallottam. - még mindig döbbenten néztem rájuk, de közben nyitódott a szoba ajtaja és megjelent Ő.
- Mehetünk ! - színpadiasan lépett ki az ajtón és vidáman - Mi ez a csend, mit hallottál Danika ? - furcsán nézett ránk tekintetünket fürkészte, Dani megtörte a csendet.
- Semmit csak azt beszéljük mit csináljunk ma ? ! - gyorsan téma váltást csinált.
- Ááá értem. Én Lala fotózására megyek. - mondta izgatottan közben felhúzott a kanapéról és az előszobába vettük az irányt.
- Igyekeznünk kell, ha nem akarunk elkésni !
- Egy jó modell mindig késik ! - szemöldökömet felhúztam és kuncogtam - Jut eszembe fiúk ezt még folytatjuk ! - vissza mentem a nappali ajtajába és onnan kiabáltam nekik.
- Jó jó meg lesz. - hessegetett Dani maga mellett
- Sziasztok ! - köszöntünk el egyszerre.
Az úton sétáltunk különleges érzés fogott el, olyan érzésem volt, mintha több ideje ismernénk egymást.
Végig arra tudtam gondolni, amit a fiúk meséltek. Vajon tényleg többet érez irántam ? Vajon Én mit érzek ?
Hamar megérkeztünk az órára nézve, ami 11 : 42 mutatott gondoltam, hogy időben nem érünk oda. Igyekeztem elkészülni, de így is elkéstünk az óra delet ütött és hasunk is megkordult.
- Indulhatunk ! - jelentettem ki - Stúdióba lesz kaja. - mondtam nevetve
- Akkor menjünk. - csapta össze tenyerét és megdörzsölte - Tudod alig várom, hogy lássam milyen vagy mikor fotóznak. - kaján mosolyt engedett el, ahogy beült a kormány melletti ülésre.
- Bátori. - intettem feléje a mutató ujjammal - Tudod olyankor elengedem magam csak a kamerára összpontosítok és magamra. Komolyan veszem a munkát ... - sóhajtottam és elindultunk.
Vezetés közben Miki pillantásait éreztem magamon.
- Tetszik, ahogy vezetsz. - bókolt és bókolására újból pirosságba eredt az arcom.
- Köszi. - kuncogtam fel és fejemet csóváltam - Megérkeztünk !
Kipattantunk a járgányból és az épület felé vettük irányukat.
Amint beértünk mindenhol a csend uralkodott szokatlan volt. A portáshoz vettem lépteimet.
- Jó napot ! Vinchenzó bent van ?
- Áááhh Laura bent van, de csak Ő. - mosolygot
- Hogy - hogy csak Ő ? Van még ma egy fotózásom, aminek már mennie kellene ! - feszülten mondtam, rossz érzés lepett el.
- Igen a naplóba is benne van a fotózásod, de nem tudom mi lehet - kezeit szét tárta - menj fel kedvesem !
- Rendben. Gyere Miki ! - húztam magam után a lifthez.
- Mi volt ez ? - kérdezte meglepetten az előbbi estre utalva.
- Nem tudom, de amint felérünk megtudjuk. Hol van már ez a lift ? - feszengtem, de közben megérkezett a lift. Idegesen lépkedtem be és meg nyomtam a 4 - es gombot.
Párperc alatt felértünk nagy levegőt vettem és bekopogtam Vinchenzohoz.
- Hello. - köszöntem a magyar srácnak, bár a művész neve más.

( Vinchenzo Blomwood 

fotós )

- Sziasztok ! - lépett Mikihez - Helló ! Vinchenzo Blomwood Laura fotósa vagyok . - kezet ráztak

- Szia ! Bátori Miklós vagyok Laura barátja - illedelmesen bemutatkozott Ő is a 26 éves fotósnak. 

- Laura beszélnünk kell, de barátod is maradhat, ha szeretnéd ? 

- Igen szeretném. - ültetett le minket a kanapéra. Ő szemben ült le velünk egy fotelba. 

- Gondolom észre vetted, hogy nincs bent senki ? - a srác a kezében lévő tollat szorongatta. Már ismertem annyira Vinchenzot, hogy fontos dolgot fog velem közölni, így idegesebb lettem.

- Igen, de mond már ! - nem bírtam magammal az idegességem határtalan lett. 

- A mostani fotósorozatot nem itthon fogjuk csinálni, ha nem Franciaországban ! - kikerekedett szemmel figyeltem, de nem szóltam közbe inkább hagytam, hogy folytassa - Igazából ez hosszabb időt fog igényelni. Ami azt jelenti, ha elvállalod akkor egy hónap múlva ki kell jönnöd, és ha minden jól megy akkor két hónap múlva itthon vagyunk. - közben elő vette az asztalon lévő mappából egy papírt és elém tette.

- Van még időm, hogy eldöntsem ? - kérdeztem kétségbe esetten, hiszen nem rég jöttem haza nem akarok megint mindent itt hagyni. 

- Van - sóhajtott - még két napod. - tekintetem fürkészte, de fejemet lehajtottam térdeimre tettem és kezeim fejemet megtámasztottam velük. Miki a hátam simogatta csöndben ült mellettem. Egyre jobban éreztem azt, hogy nem akarom itt hagyni se Őt se senkit. Három hónap egyedül töltött idő szörnyű volt, több mint két hete itthon vagyok és lassan egy hónap múlva újra repülőre szállok, nem fog menni nem tudom őket újra itt hagyni. 

- Rendben átgondolom ! - sóhajtottam - Mehetünk ? - kérdeztem nyugtalanul. 

- Igen, kérlek gondolt át. - biztató mosolyt engedett el és megölelt. 

- Szia Vinch átgondolom ! - kiléptem a teremből még Miki ott maradt én lassan sétáltam a lifthez és megnyomtam a gombot, hogy feljöjjön. 

- Héé várj meg ! - kiabált utánam

- Csak a liftet hívtam nem akartalak itt hagyni. - a lift pittyegett.

- Mi lesz most Laura ? - beléptünk a szürke tükrös helységbe és neki dőltem a falnak. 

- Miki nem tudom - sóhajtottam - ez hosszú idő nagyon. 

- Tudom, de ez egy nagy lépés a karrierednek ne hanyagold el senki miatt ! - magához húzott és megölelt.

- Vezetsz ? - nyújtottam felé a kulcsot. 

- Persze.

Némán sétáltunk a kocsiig se szó, se beszéd mindketten csak néztünk magunk elé. Kocsiba beültünk hátradőltem és az ablakon néztem ki miközben egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon, amit rögtön letöröltem, hogy ne vegye észre erősnek kell lennem előtte, de elkéstem. 

- Héjj nézz rám ! - kezeit az állam alá helyezte és maga felé fordította tekintetemet - Ne sírj ! - hüvelyk ujjával letörölte könnyeimet, arcomra pedig puszit lehelt. 

- Ne hagyj magamra ! - könnyeimmel küszködve mondtam ki.

- Soha !

- Legyél ma nálam ! 

- Akkor induljunk. - mosolyt eresztet el. 

Az autót beindította Én pedig ez előző pozícióban helyezkedtem el. Az ablakon bámultam, ahogy a hangos városban mindenki közlekedik. 

- Tudod minden álmom, hogy Franciaországba mehessek, de nem így és nem annyi időre. - megtörtem a kellemes csendet, de még mindig az ablakon bámultam ki. 

- Nehéz lesz nélküled az a két hónap.. - vallotta be, de az utat figyelte. 

- Nekem is nélkületek. - nagy lélegzetet vettem. Időközben haza érkeztünk, rutinosan felmentünk kinyitottam az ajtót felesleges cuccaimat levettem és a nappaliba lépkedtünk be, ahol helyet foglaltunk szorosan egymás mellett. 

Neki dőltem a karfának és Miki pedig a derekamra tette a fejét és hasam mellé helyezte puha kezét. 

- Mihez fogsz most kezdeni ? - kérdése közben felnézett rám. 

- Nem egyedül fogom meghozni a döntést. Holnap mind a hatan össze ülünk és átbeszéljük. De most ne foglalkozzunk ezzel. Zöld színű szemében elvesztem, feljebb kúszott hozzám szemeimbe mélyen belenézett és lecsapott ajkaimra. Lassú érzéki csókokat leheltünk egymás ajkaira. 

11. rész - A félreértés

- Állj már meg ! -felém nézett - Maradni akarok ! - elfordította fejét és kijárat felé húzott.
Kiértünk a hideg levegő megcsapott testem összerándult. Ennek ellenére is vissza akartam menni, bár már túlságosan fejembe szállt az alkohol.
-Hagyj menjek vissza ! - nem hallotta vagy csak nem érdekelte húzott a parkolóba tovább.
- Nem már eleget ittál és késő van ! - kezeit arcomra tette és közelebb hajolt hozzám, amitől akaratosságom ellágyult.
- Rosszul vagyok.. - reflexszerűen szám elé tettem a kezem, de csak hányinger kerülgetett.
- Látod gyere menjünk haza. - jelentette ki és betuszkolt az anyósülésre. Megkerülte az autót és helyet foglalt mellettem a kormánynál. Az autót nem indította még be csak hátra dőlt és nagyot sóhajtott.
- Miért táncoltál azzal a gyerekkel ? - kérdezte még mindig idegesen szinte szemei villámokat szórtak.
- Mert miért ne ? - vágtam rá felháborodva.
- Az a férfi ha nevezhetnénk így nem láttad, hogy nézett rád ! - emelte fel a hangját.
- Ne féltékenykedj inkább induljunk ! - mondtam már - már idegesen.
Az idegességemet fokozta a rosszul létem és a fejfájásom is növekedett, közben elindultunk haza és én nagy levegőket vettem, hogy ne itt helyben tegyem ki a dolgokat. Miki észre vette, hogy egyre nagyobb levegőket veszek és leengedte a mellettem lévő ablakot.
- Köszi. - hálálkodó mosolyt engedtem felé, amit viszonzott.
- Jobb már ? - kérdezte aggódóan arcomat kezdte simogatni mire én simításába bele bólintottam válaszképpen.

Hamar megérkeztünk a fiúk lakására, amit furcsálltam, hogy nem haza vitt.
- Hogy - hogy ide hoztál ? - kérdeztem meglepetten és közben a biztonsági övemmel babráltam.
- Nem hagylak magadra ilyen állapotban. - mondta reflexszerűen, mintha számított volna erre a kérdésre. - Nálam alszol. - kacsintott és egy kaján mosolyt eresztett el száján.
Megindultunk a lakás felé, de a többire nem emlékszem...

*Bátori Miklós*

Amint haza érkeztünk Laura rosszabbul lett elsápadt és kikívánkoztak belőle a dolgok. A lépcsőn húztam felfelé a zárat gyorsan kinyitottam és a wc felé menetelt. Utána mentem, hogy segítsek neki, de nem engedte.
- Menj ki ! - akaratoskodott, de én akaratának ellenére is vele maradtam.
amint készen lett megmosta arcát, száját kiöblítette lerogyott a kőre, lábait felhúzta és térdei közé helyezte sápadt arcát. Mellé ültem szintén felhúztam térdeimet, jobb kezemet lazán a térdeimen lógattam, míg a bal kezemmel hátát simogattam.
- Jobb ? - kérdeztem kétségbeesetten tőle.
- egy kicsit. - tekintetét felemelte és vállamra hajtotta fejét. - Köszi, hogy itt vagy. suttogott rekedt hangján.
- Itt vagyok. - mondtam lehető leglágyabb hangomon.
Megviselt arcát simogattam, ami láthatóan jól esett neki.
Halk szuszogásra lettem figyelmes, fejemet előrébb hajtottam, hogy meggyőződjek róla. hogy biztosan alszik. Békésen aludt. Lassan felemelkedtem tőle kezeim közé vettem és indultunk ki a fürdőből. Közeben az zár nyitódott. Fiúk jöttek haza nagy hangzavarral.
- Hoppá. - szólalt meg Botond - Te mit csinálsz szegény lánnyal ?
- Fogjátok már be ! - halkan kiabáltam. - Rosszul van és itt alszik.
- De semmi más ! - kaján mosolyt engedett el Dani aki szintén részeg volt.
Szobámba vettem az irányt, elterítettem az ágyamon és betakartam egy j éjt szerű puszit nyomtam a homlokára. Indultam volna kifelé az ajtón, de egy halk hang vissza marasztalt.
- Maradj itt ! - halk rekedt hangjával marasztalt.
- Itt maradok. - ágy szélére ültem puha arcát simogattam mikor újra szólásra nyitotta száját.
- Nem ! Feküdj mellém ! - engedelmesen mellé bújtam Ő mellkasomra helyezte fejét én átkaroltam felső testét.
- Így most már jó. - kuncogott-
- Most már aludj !
- Jó éjt Bátori. - mondta nagy sóhajok közepette és magához szorította felsőtestemet.
- Jó éjt királylány.
Amíg nem merültem álomba figyeltem, minden tökéletes vonalát. Szőke tincsei a hátán pihentek. Fehér kezei szorították mellkasom, amit simogattam. Hamar elnyomott az álom így azzal a gondolattal aludtam el, hogy mellettem van egy csodálatos nő.

Másnap reggel bökdösésre és hisztis hangra keltem. Nem így gondoltam, hogy legszebb reggelem így fog kezdődni.
- Kelj már fel ! - ébresztgetett idegesen.
- Hé hé nyugi ! - mondtam kómásan - Mi a baj ?
- Hogy -  hogy mi a baj mit keresek én itt ? - felháborodottan mondta kék szemeit ellepte az idegesség.
- Laura nyugodj már meg ! - kezeit lefogtam. hogy ne hadakozzon.
- Mi történt köztünk ? - kétségbe esetten nézett rám hangja ellágyult.
- Semmi olyasmi, amire Te most gondolsz. - mondtam az igazat és közben tenyerem közé szorítottam piros arcát. - Nem tennék olyat, hogy kihasználnám a helyzetet, amilyen állapotban voltál tegnap. Soha nem tennék és veled nem is fogok, mert nem foglak kihasználni. - Laura arca egyre jobban közeledett felém és én is felé. Lehelete az arcomat perzselte mindkettőnkben égett a vágy akartuk egymás csókját, ami meg is történt. Gyengéden és érzelmesen adtuk át egymásnak az érzéseket. Nyelveink bejutást kértek egymáshoz és meg is engedték a táncot.

10. rész - Nem tudom mi van velem

Drága Olvasóim !

Megérkeztem a következő részt, amit remélem vártatok. Nos, nem kaptam kommenteket, de remélem ehhez a részhez kapok. Viszont köszönöm a sok oldalmegtekintést, aminek nagyon örültem. 

Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást kívánok és ne feledjétek hagyjatok nyomot magatok után. És majd nem elfelejtettem a tegnapi csopis játékot köszönöm akik részt vettek és lesznek több ilyenek szóval remélem többen vesztek majd részt.

A csoportomhoz itt tudtuk csatlakozni: https://www.facebook.com/groups/569065056573281/

Puszi Sz. Vivien

*Hanzély Laura*

Másnap reggel kicsit elaludtam és sietve készültem el. Fannival a helyszínen találkoztunk. Mikiéktől nem messze szinte közel egymáshoz. Ebbe a gondolatomba belepirultam. 

Amikor oda értem kezünkbe vettük az irányítást. A lakás teli volt bútorokkal mindenki sürgött - forgott. Fanni hozott két kávét és még a papír munkát végeztük közben beszélgettünk. 

- Laura mi van Mikivel ? - a kérdésre kezemben megállt a toll és a földre esett. 

- Mi ? Micsoda ? - kérdeztem még mindig sokk hatás alatt álltam. 

- Jól hallottad a kérdést, de akkor még egyszer felteszem. Mi van Mikivel, kibékültetek ? - kicsit ingerülten tette újból fel a kérdést. 

- I...i...igen kibékültünk. - dadogva válaszoltam még mindig meglepetten. 

- Bővebben ? - kíváncsiskodott tovább a barátnőm. 

- Ne légy már ennyire kíváncsi legyen annyi elég, hogy kibékültünk. - szemeimet megforgattam. 

- Rendben, de kíváncsi vagyok akkor is ! - látta, hogy a témát nem tudja tovább feszegetni, de tudja, hogy előbb utóbb úgy is elmondom neki. 

A munkát folytattuk még el nem végeztük. 

~ Párnappal később 

A fotózás és a koncert napja ~

A napok gyorsan teltek az idő rohant. Mikivel töltött idők csodálatosak voltak. Nagyon sokat találkoztunk szinte minden nap, ha nem értünk rá a munkáink miatt akkor telefonon beszéltünk, de mindig kerítettünk egy kis szabad időt, hogy lássuk egymást. Kezdtük egymást jobban megismerni és egyre többet tudtunk meg egymásról és közben a banda tagokkal Danival és Botival is nagyon jóban lettem. Hihetetlen,hogy mennyire jó fejek, aranyosak és még sorolhatnám. amikor először láttam őket nem gondoltam, hogy ennyire mások és nem gondoltam, hogy Mikivel idáig jutunk. Semmit sem gondoltam, hogy miután haza jövök az életem 180 fokos fordulatot vesz és jobbnál jobb napokat élek át. Kezdek vissza találni magamhoz, kezdek a régi lenni. Sokkal jobb lett a viszonyom Fannival és Olivérrel is. A Napokban a szüleimet is meglátogattam. Szeretek haza menni Siófokra, bár ezt ritkán tehetem meg. Mind a munka miatt és az egyéb elfoglaltságom miatt. Bár amikor csak tehetem haza látogatok, minden más amikor ott vagyok nyugodtabb minden. Nem egyedül látogattam haza hiszen Fanni is Balatoni lány így együtt mentünk csak Ő a szüleinél volt. Olivért most nem hozta magával, hiszen kell nekik is egy kis külön töltött egy - két nap. De viszont jó már itthon lenni Pesten. 

Most épp a fotózásomon vagyok a sminkes székben ülök és a sminkesem szokatlanul sok sminket ken rám. De ma még a banda koncertje van amire hivatalosan meghívott mind a három srác, aminek nagyon örültem. De felvázoltam nekik az én elfoglaltságomat erre a napra, de megígértem nekik amint ennek a pózolásnak vége minden erőmmel sietek hozzám. Most épp azon imádkozom, hogy hamar vége legyen én is jól végezzem a munkám és induljak hozzájuk. Már nagyon várom sosem láttam még őket zenélni és meg akarom ismerni őket mint MDC zenekar. 

Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Miki volt. 

- Szia Szépségem ! Ugye nem zavarlak ? - köszöntött édesen a telefonba, amibe fülig belepirultam és még az a szerencsém, hogy Ő ezt nem látja. Elmosolyodtam. 

- Szia Bátori ! Nem zavarsz épp sminkelnek. - mondtam boldogan. 

- Új becenevem van ? 

- Igen ha már te is adtál egyet. - mosolyodtam el. 

- Rendben. - kuncogott - Akkor látlak ma ? 

- Minden kép látsz csak kérdéses mikor érek oda. - húztam el a számat amit szintén nem látott. 

- Várlak, de most már mennem kell, mert indulunk a helyszínre. Puszillak és vigyázz magadra siess ! 

- Amint tudok megyek, Ti is vigyázzatok magatokra ! Puszi. - ezzel le is tettem a telefonom, mert szóltak, hogy a fotózás kezdődik. 

(fotózás)

~ Pár órával később ~ 

Fotózásnak vége lett. Javában késésben voltam, de próbáltam oda érni, amint csak tudtam. Így az öltözőben át is öltöztem és a sminkemet is leszedtem. Felvettem a kedvenc koktélruhámat fekete színű és combig érő magas sarkú hozzá illő fekete cipőmet felhúztam a lábamra. Kevés sminket feltettem magamra, hajamat kiengedtem és gyorsan átvasaltam. Közben hívtam egy taxit. Kézi táskámat a kezembe vettem és a stúdióból robogtam ki. A taxi időközben meg is érkezett. Beültem a hátsó ülésekre leadtam a címet és hatra dőltem a süppedő ülésbe. Az ablakon néztem ki, ahogy a fák elsuhannak a jármű mellett. Hamar megérkeztem a helyszínre, ahol már javában tartott a koncert. Kifizettem a taxist és már hűlt helyét láttam a sárga autónak. A bejutás nem volt egyszerű a biztonsági őröknek a jegyemet kellett mutatnom és amint meg láttam azt a sok embert akik ott sikítoznak és értük rajonganak hihetetlen büszkeség töltött el és még nagyobb büszkeség amint megláttam őket. 

Megálltam és elképedtem raktuk, hogy micsoda odaadással csinálják a zenélést. Beleélik magukat teljesen és szeretik, amit csinálnak és ezt mind éreztetik a rajongókkal. Már értem miért tartanak ki ennyien mellettük. Nem csak helyesek tökéletesen zenélnek úgy érzem örülök, hogy ilyen barátokra találtam és hihetetlenül büszke vagyok rájuk el sem tudom mondani mennyire. A tömegben közelebb mentem talán a közepéig értem a tömegben és éreztem magamon perszelő pillantását. Reflexből felemeltem a fejem és felé fordultam hihetetlen nagy mosoly ült rajtam, amit nem tudtam elereszteni. 

Egy lassúbb zenét kezdtek el játszani aminek a sorai így szóltak : 

" I could stay awake 

just to heart you bretahing 

Whatch you smile while you are sleeping 

While you're far away dreaming 

I could spend my life in this sweet 

surrender

I could stay lost in this moment forever 

Every moment spent whit you is a 

I treasure "

Zene hallatára libabőr végig futott rajtam, ami Miki hangjától keletkezett. A dal első versszakán végig farkas szemet néztünk egymással, mondanom sem kell, hogy arcomat teljesen elöntötte a pír. Azt éreztem közelebb kell mennem így az első sorba mentem és onnan figyeltem tovább őket. Most már Dani és Boti is észre vett és egy nagy mosollyal ajándékoztak meg, amit viszonoztam. A dalnak vége lett és a backstage - be vonultam. A fiúk még elő adtak pár zenét én addig hátul figyeltem őket vagy táncoltam az ottani többi taggal. Akik a fodrászuk vagy más ismerőseik voltak. 

A koncert után hatalmas mosollyal jöttek le a színpadról. Miki első lépéseim hozzám jöttek hatalmas ölelésben részesített, amit viszonoztam. 

- Hát itt vagy ! - súgta bele a fülembe és nagyot nevetett. Puszival ajándékozta meg az arcom.

- Itt ! - kuncogtam.

Elengedett kajaiból és két fiú is egy ölelésben részesített.

- Nagyon büszke vagyok rátok srácok. - mondtam egy nagy mosollyal az arcomon. 

A fiúk ezt megköszönték, egy hatalmas puszi keretében. 

- Eljössz velünk egy After party- ra ? - kérdezte kiskutya szemekkel Miki. Nemet sajnos így nem tudok mondani. Bár eszemben sem volt erre nem-et mondani. 

- Ne nézz már így rám kérlek ! - takartam el kezeimmel a szemem és hatalmas nevetésben törtem ki.

- Na jössz ? - leszedte kezeimet a szemem elől és közelebb jött hozzám. 

- Persze, hogy megyek  ! - jelentettem ki és nyakába borultam. 

- Csinos vagy ma is ! - súgta alig hallhatóan a fülembe és a pirosság rögtön elöntött. - Srácok jön velünk Laura is ! - kiáltotta el magát hangosan amin, majd nem megsüketültem. Nagyot kuncogtam rajta. 

- Rendicsek ! - kiáltotta el magát Boti is. 

A fiúk elmentek autogram osztásra meg képek készítésére, addig én elképedtem rajtuk. 

Amint készen lettek beültünk az autóba és elindultunk a város legmenőbb szórakozó helyére a Rio - bárba. Az út alatt a hangulat a tetőfokon volt, felvettük Fannit és Olit is aminek nagyon örültem. 

Fergeteges etének nézünk elébe úgy érzem. Amint oda értünk a bárba a biztonsági őrök személyi igazolványainkat fürkészték. Hamar beértünk a meleg és hangos helyre. Néhányan már föld alá itták magukat és néhány embert a zene magával ragadt és a zenével ringatóztak. Dani, Oli és Miki italokért mentek, amíg mi Fanni, Boti és még pár ismeretlen ember asztalt kerestünk. Amint találtunk egy megfelelő asztalt mindenki a magának tetsző helyet foglalta el és vártuk az italokat. Botond mellettem foglalt helyet és közelebb hajolt hozzám. 

- Lala mi van köztetek ? - kérdezte kíváncsiskodva az arcomról a mosoly is lefagyott, egyszerűen választ sem tudtam adni. 

- Hogy - hogy mi lenne ? Barátok  vagyunk és ennyi ! - jelentettem ki morcosan

- Nem úgy néz ki, de én csak szólok mindketten ezt beszélitek be magatoknak, de ez nem így van. - mondta komolyra terelve a szót. 

- Pedig tényleg így van csak barátok vagyunk. - ismételtem újból és a barátok szót megemeltem. 

- Ezt csak magatoknak meséljétek be ne nekem látok mindent ! - mutatott két szemeire. 

- Jó rendben, de hagyjuk ezt a témát. - utaltam arra, hogy erről most nem akarok beszélni. 

- Te tudod, de előlem nem menekülsz ! - mosolyt húzott arcára és utalt arra, hogy erről még beszélünk. 

- Jó rendben . - viszonoztam mosolyát. 

Időközben megérkeztek az italok, és Dani szólásra nyitotta a száját. 

- Igyunk a ma estére és a remek koncertünkre ! - emelte a poharát középre és egy hatalmas nagyot koccintottunk hangos sikoly hagyta el mindenki száját. Így megalapozva az estét kezdődhetett a buli. 

Mindenki mértékkel ivott figyeltünk egymásra. Az alkohol mindenki fejét átjárta és bemelegítette testünket. Én még is elkeveredtem a táncparketten a többiektől. Valami helyes sráccal táncoltam nem tudom, hogy ki volt az, de jól tud táncolni. Fogalmam sincs mit csinálok csak a zene magával ragadott és a pia hatása alatt voltam. 

Arra lettem figyelmes, hogy valaki megragadja a karomat és a tengelyem körül fordultam és mellkasába ütköztem. Dühös tekintetével találtam szembe magam. Sötét íriszeit elöntötte a düh. 

- Ideje indulnunk ! - dühösen rántott magával. 

9.rész - Vigyázok rá

Kedves Olvasóim ! 

Elnézést szeretnék kérni, hogy tegnap nem hoztam részt. Sajnos nem úgy sikerült a hétvégém ahogy én azt elképzeltem, de mindegy is. Itt az új rész ! Olvassátok és kommentáljatok egyre többet nagyon sokat jelentene ez most számomra. Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is. 

És bírjátok ki már csak 4 nap és újra hétvége :) 

Puszi Sz. Vivien 

*Hanzély Laura*

-Laura mi a baj ? -Miki kezeit az arcomra helyezte és hüvelyk újával a könnyeimet törölte. 

Én szorosan magamhoz öleltem, mellkasára helyeztem a fejem és zokogásba torkolt könnyeim szélsebesen potyogtak. Miki teljesen magához szorított és hajamat simogatta. Szíve heves dobogást követelt, amint közelebb értem hozzá. Arcomat elemelte mellkasáról és tekintetemet kereste.

- Laura kérlek mond el mi a baj ! - kérlelt, de úgy éreztem szólásra kell nyitnom a szám.

- Miki erről most nehéz beszélnem, de elmondom. - nagy levegőt vettem és neki kezdtem, de könnyeim itt - ott megakasztott a mondatokban.

- Ugye tudod, hogy Londonból jöttem vissza mikor először találkoztunk ?! 

- Igen tudom, de miért mentél ki ? 

- Dolgozni mentem ki egy rövid időre, de egy ok miatt meghosszabbítottam két hónapra, hogy felejtsek. - sóhajok közepette beszéltem, hogy képes legyek vissza tartani a sírásomat. 

- Miért maradtál tovább ? Mi az, hogy felejts ? - kérdőn nézett rám. 

- A volt barátom miatt maradtam tovább, mert... - Miki nem hagyta, hogy befejezzem a mondatott. 

- Mit tett veled ? - kikerekedett szemei besötétedtek az arcáról haragot és félelmet olvastam le. 

- A kapcsolatunk kezdetén minden szép is jó volt, de aztán vert, megcsalt. Semmi sem tetszett neki amit én csinálok. Próbáltam elhagyni őt, de féltem tőle. - Miki az arcomat elengedte, hátat fordított és az ablak felé fordult.

- Érted már miért nyitok nehezen nyitok férfiak felé ? Miért vannak ezek a kiborulásaim ? 

- Próbáltam felfogni, de nem értem miért bántott téged ?! - Miki szemei könnyben álltak.

- Miki miért sírsz ? - elképedtem a látványon, hogy szeme könnyes volt. 

- Nem sírok csak azt nem fogom fel, hogy valaki így bánt veled. - magához húzott szorosan és megölelt szánkat egy sóhaj hagyta el.

- Én szeretnék rád vigyázni ! - jelentette ki és szívem kihagyott egy ütemet. 

Mosolyogtam. 

*Bátori Miklós*

Soha nem gondoltam volna, hogy Lalának ilyen múltja volt. Hogy négy hónapja verték és megcsalták őt. Hogy három hónapig Londonban volt, mert szenvedett, szenvedett azért, mert boldog akart lenni és boldogságból bánat lett. Bánatból fájdalom és szenvedés. Fél attól, hogy megtalálja őt a volt barátja és újra verni és fenyegetni fogja őt. Nem, nem és nem fogom hagyni, mert én vigyázni akarok, fogok és vigyázok rá. Fontos és akarom őt. 

- Vigyázhatsz rám ! - szólalt meg gyengéd lágy hangján kis idő elteltével. 

- Kérdezhetek valamit ? 

- Igen persze. - húzódott el mellőlem és leült az ágyamra.

- Fanniék hol voltak azokban az időkben ? - féltem megkérdezni, de végül kinyögtem. 

- Nem tudtak erről az egészről semmit nem mondtam el nekik, mert tudtam, ha ezt elmondtam volna nekik akkor Oli és a haverja szétverték volna a barátomat én ezt nem éltem volna túl, mert akárhogy is bántott én annak ellenére is szerettem. - sóhajtott egyet és fejét a lábára helyezte és újból elkezdte én mellé ültem és hallgattam. Nem volt könnyű élete, de most már én itt vagyok neki. 

- Fanniék ezt az egészet akkor tudták meg mikor szakítottunk. Szóval négy hónapja tudják az utazásom előtt. Persze kiakadtak és amit nem akartam az, hogy valamit csináljanak is ... Olivér és Fanni megkeresték őt. Megfenyegették azzal, ha közelembe jön börtönbe juttatják. Nos, azóta nem láttam, aminek örülök.

- Egyet ígérj meg nekem, ha keress, látod őt kérlek szólj ! - ígértettem meg vele.

- Rendben így lesz ! - mondta - De most már hagyjuk ezt a témát lassan mennem kellene holnap dolgozom Fannival egy lakás tervezésben. - egyből mosoly húzódott a szájára, ami őszinte volt. 

- Milyen lakáson ? - meglepetten kérdeztem.

- Lakberendezők vagyunk és itt a környéken rendezünk be egy lakást. - újságolta számomra az új szakmáját.

- Ááhh értem. - mosolyogva csaptam össze tenyereimet. 

Laurával el indultunk hozzá, ugye bár lovagiasan haza kísértem. Még mindig nem tudom fel fogni amit elmondott. Bármi áron én megvédem őt. Az út eseménytelenül telt bár nevettünk, mint mindig. Az egyszer biztos, hogy erős lány. A padló mélyéről állt fel és úgy, hogy senki sem segített neki, de neki ment egyedül is, mert erős. Laura hangja zökkentett ki a gondolkodás menetemből. Meg áll előttem kezeimet megfogta és szólásra nyitotta dús ajkait. 

- Kérlek, hogy amit mondtam senkinek se mond el se Daninak, se Botinak kérlek senkinek tartsd meg kérlek ! - könyörögve kért gyönyörű kék íriszei csillogtak. 

- Megígérem bízhatsz bennem ! - magamhoz húztam és szorítottam ahogy csak tudtam. Felnéztem az égre, könnyeim amik újra előjöttek elfojtottam őket. 

- Kérlek bocsáss meg amit veled tettem. - suttogtam a fülébe. 

- Megbocsájtok. - alig hallhatóan szólt a fülembe csilingelő hangjával - Mennem kell most már. 

- Rendben.- engedtem el karjaim közül. - Vigyázz magadra aludj jól. - mormogtam neki.

- Rendben te is aludj jól. 

Közelebb jött hozzám és olyat tett amire én sem számítottam, megcsókolt. Teljesen meglepődtem cselekedettén. Puha ajkai izzottak akár csak az enyémek. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól. Vállamra hajtotta a fejét. 

- Ez az amit nem kellett volna. - mondta arcát a tenyerébe temetve. 

- De kellett volna ! - újból közel húztam magamhoz. Lehelete az ajkaimat súrolta, megszüntettem a köztünk lévő távolságot és ajkainkat össze tapasztottam. Egy kis idő elteltével félbeszakította a csókunkat. Egymásnak döntöttük homlokunkat és szólásra nyitotta ajkait.

-Most már tényleg mennem kell. 

- Rendben. - adtam egy utolsó puszit puha ajkaira. 

- Jó éjt. - köszönt el tőlem és lépet be a házba.

- Jó éjt. - suttogtam utána.

8. rész - Ugyan olyan

*Hanzély Laura*

     Mikivel kibékültünk és még az estét is együtt töltjük.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megbocsájtom ezt neki azok után ami miatt itt hagytam Magyarországot. Sétáltam haza felé miközben megpróbáltam a gondolataimat elterelni az emberek figyelmével, de nem ment. Úgy éreztem ezt csak zenével sikerülhet nekem. Ezért előkutattam a táskámban lévő fülesem amit mindig magamnál hordok és elindítottam telefonomon Tori Kelly - All in My Head című számát. Úgy éreztem ez most megnyugtat, de tévedtem gondolataimat így sem tudtam elhessegetni. Felmerültek olyan kérdések bennem, hogy vajon Miki még mindig szereti ezt a lányt ? Vajon Miki mit akar tőlem ? Több hasonló kérdés merült fel bennem, de egyikre sem tudtam a választ. Lassan, de végre haza értem és vettem egy forró fürdőt. Testemet átjárta a melegség. Még a kádban is az említett kérdésen gondolkodtam, de még mindig nem jutottam semmire. Kimásztam a meleg víz karmai közül és magam köré terítettem a törülközőt és indultam meg a szobámba felöltözni. Felvettem az otthoni "játszó" ruhámat ami egy fekete ülepes nadrágból és egy fehér topból állt. Közben arra lettem figyelmes, hogy a hasam egy nagyot korgott. Nem volt kedvem főzni így rendeltem a közeli étteremből egy gyros - tálat.

Mikor pár órával később a gyroszomat is elfogyasztottam az órára ránézve láttam, hogy már csak egy órám maradt elkészülni. Így a szobámba sietve kiválasztottam a ruhát amit estére veszek fel. 
Ami fekete farmerből, fehér pólóból, fekete - fehér kockás ingből és egy bőrkabátból áll. Ezek után a fürdőbe vettem az irányom egy szolid sminket vigyek fel a bőrömre. Ezek után a fürdőbe vettem az irányom egy szolid sminket vigyek fel a bőrömre. Aztán a hajamat lófarokba fogtam és egy napszemüveget csúsztattam bele. Magam is meglepődtem, milyen hamar elkészültem és úgy döntöttem fellépek facebookra. Volt pár üzenetem és egy ismerősnek jelölésem is. Gyorsan megnéztem ki jelölt be és Ő volt. Rögtön vissza igazoltam még kimentem egy pohár vízért arra lettem figyelmes, hogy valaki írt. Miki volt. Meglepődve olvastam az üzenetet, szinte bele pirultam a mondatába.

Izgatottan vártam az érkezését. Nem tudom miért, de egyre jobban kezdtem izgulni. Nem értettem miért akár, hogy nyugtatgattam magam nem múlt el az izgalmam. Az órát látva néztem, hogy hamarosan eljön az idő. Viszont felmerült bennem, hogy vajon kivel / kikkel is lakik ?! Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mikor telefonomért nyúltam Miki neve villogott. Boldogan, de még is félénken vettem fel a készüléket. 

- Szia ! -  szóltam bele a készülékbe mosolyogva, bár ezt Ő nem láthatta inkább csak hallhatta a hangomon. 

- Szia Szépség ! Itt várlak a ház előtt gyere le ! 

- Ooohh ilyen hamar ide is értél ?Akkor rohanok le ! - válaszát meg sem várva tettem le a telefonom. Rögtön siettem az előszobába ahol felvettem a fekete cipőmet és hozzá illő fekete bőrdzsekimet. Gyorsan bezártam a lakást és robogtam le a lépcsőn HOZZÁ. Mikor kiléptem a kapun megláttam a sötétbarna hajú srácot a korlátnak támaszkodva, ahogyan engem vár. Amint meglátott elrugaszkodott a korláttól és felém indult. Egy öleléssel köszöntött. Amikor megérintette testem beleremegett. Mikor elváltunk rám nézett sötétedő íriszeivel, annyira elvesztem bennük, hogy észre sem vettem, hogy nekem beszél. 

- Héjj Laura figyelsz ? - kérdőn nézett rám és kezeivel integetett előttem. 

- Igen, igen ne haragudj csak elbambultam. - magyarázkodtam - Mit is mondtál ? 

- Épp azt kérdeztem, hogy indulhatnánk ! ? - mormolta. 

- Igen induljunk. - szólaltam meg félénken. 

Miközben hozzá mentünk sokat nevettünk és beszélgettünk, közben gyorsan oda is értünk. Miki a kulcs csomót halászta elő a farzsebéből. Utat nyitott a lépcsőházba. Lassan, de biztosan robogtam utána a lépcsőn. Hamar felértünk a második emeleti bejárati ajtóhoz. Amint beléptem az ajtón kellemes férfi aromák csapták meg az orrom. 

- Üdv az MDC házban ! - nevetve mondta miközben vettem le a dzsekiét. 

Mosolyogtam. 

- Srácok megjöttünk ! - kiáltotta el magát a mellettem álló személy. Egyből megjelent egy srác azt hiszem Daninak hívják. 

- Megjöttünk ? Kivel ? - meglepetten kérdezte amint lépkedett a láthatósági körünkbe. Meglepetten mért végig amint meglátott. Szólásra nyitottam a számat és elengedtem egy"Helló"- t. 

- Ja... Szia ... így már értem. - mosolygot Dani és kezet fogott barátjával nekem pedig két puszival köszönt. Meglepetten néztem rá, kicsit furcsállottam, de gondolom Ő már csak ilyen. 

- Akkor gyere menjünk be ! - jelentette ki Miki és a szobája felé mutatott. 

- Rendben. - válaszoltam tömören és félénken lépkedtem előre. 

A szobájába belépve az ajtónál szemben egy nagy franciaágy terült el. Férfias illatok csapták meg az orromat. A falak színei narancssárgák. Az ágyán a gitárja hevert pont olyan volt, mint a stúdióban lévő hangszer. Falak teli rajongók állttal rajzolt képekkel és kis kori fotóival. Rögtön mentem egyik fotójához, amint megláttam meg mosolyogtatott. 

Gyönyörű vonalú sötétzöldes kicsiny szemei, kicsiny haja ami szinte már fekete és komolyra emelt tekintete, szinte aranyossá tette őt. 

- Ezen a képen kb. kétéves lehettem. Nem szerettem ha fényképeznek ezért voltam ilyen komoly. - nevetett fel és az állát simogatta. 

- Még így is aranyos voltál. 

- Csak voltam ? - pimasz mosollyal kérdezte. 

- Most is nyugi ! - nyugtattam őt le nevetve és vállára helyeztem a kezem. 

Az este további részében beszélgetéssel és zene hallgatással töltöttük az időt. Mások azt gondolják, hogy semmi izgalmasat sem csináltunk. Bizony nem, de nekünk az volt az izgalmas, hogy egymással vagyunk csak ketten és csak kettőnkkel foglalkozunk. Nem törődtünk azzal, hogy a fiúk kint mit gondolnak hiszen, néha a fiúk pletykásabbak, mint a lányok. 

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Miki nekem dob egy párnát. 

- Héjj ezt miért kaptam ? - néztem rá kérdőn és kezeimet összekulcsoltam magam előtt. 

- Mert jól esett. - nyögte ki lazán. 

- Igen jól esett ? - én is fogtam egy párnát és neki vágtam szó szerint. 

- Párnacsata !!! - kiáltotta el magát és elkezdtük egymást dobálni. 

Párnák hadai hevertek mindenhol. A csata hirtelen birkózásra fajult. Éppen azért, hogy kié legyen az utolsó párna. Véletlen szerűen nem figyeltük, hogy az ágyszélén vagyunk. Hirtelen leestem a földre, de szegény Mikit is magammal rántottam erős kapaszkodásomnak köszönhetően.

Hirtelen szívem gyorsabban kezdett verni meg állt köztünk a levegő. Kezeit megtámasztotta mellettem és sötétedő íriszeivel kereste tekintetemet. Egyre közeledett felém lélegzete szinte a számat súrolta. Egyszer csak megszüntette köztünk lévő távolságot. Hirtelen a meglepődéstől szemeim nyitva maradtak, de pármásodperc múlva megszüntettem ezt és élvezettel csókoltam vissza. Csókjában benne benne volt, minden érzelem. Lassú romantikus csókkal égette az ajkaimat. Reflexből a hajába túrtam az egyik kezemmel a másikkal pedig a nyakánál állapodtam meg. Ő pedig a csípőmre helyezte az egyik kezét még a másikkal tartotta magát. Nem akartuk elengedni egymást, de hirtelen a háttérben megszólalt az a zene amit soha életemben nem akarok hallani. Volt barátommal kötött össze. Cody Longo - One Day at Time. Amint meghallottam ellöktem magamtól és könnybe lábadt szemeimmel álltam fel. 

- Laura mi történt ? - nézett rám kétségbe esetten és én nem válaszoltam csak néztem rá. Kis idő elteltével megszólaltam. 

- Mennem kell kérlek értsd meg ! - könyörögtem neki. Szemeimet már eláztatták a könnyeim. 

- Ne menj el kérlek !! 

Indultam ki az ajtón és megragadta a csuklómat erősen magához rántott. Könnyeim utat törtek hiszen a nehéz múltam volt a szemeim előtt. 

- Miért teszed Te is ezt velem ? 

7. rész - Fontosság

Sziasztok Drágáim ! Meghoztam az újabb részt ! Köszönöm  a sok nézettséget és a kommenteket ! Így tovább drágáim hagyjatok nyomot magatok után iratkozzatok fel ! Mivel holnaptól suli jön ezért csak vasárnap hozok új rész. Jó olvasást puszi nektek !
Sz. Vivien

*Hanzély Laura*

Alig aludtam az éjjel csak forgolódtam és gondolkodtam. Nem tudom el hinni ami tegnap történt. Rá néztem a telefonomra és Miki tegnap esti üzenetét nézegettem. Válaszolnom kellett volna, de nem teszem újra a makacsságom győzött. Kintről hangokat hallottam azt hiszem Fanniék felkeltek. Semmi erőm nincs semmihez csak haza akarok menni, de tudom, hogy ez nem fog könnyen menni a barátnőm nagyon anyáskodó. Ki keltem az ágyból felvettem egy köntöst amit tegnap adott Fanni. Hangokat a konyhából hallottam arra vettetem az irányt. Bár nem kellett volna... Szerelmeskedő kedvükben voltak így csak megálltam az ajtónál és köhögtem. 

-Oohh... izé... jó reggelt ! -dadogott Oli. 

-Nektek is ! Ugye nem zavarok ? - lépkedtem félénken befelé. 

-Nem gyere nyugodtan ülj le. - utasított - Kérsz valamit inni ? - kérdezte Fanni. 

-Pohár narancs levet. - le ültem az asztalhoz Olival szemben.

-Nem festesz valami jól. - kémlelt az előbb említett személy. 

Fejemet lehajtottam és a narancslevem poharát piszkáltam. 

-Igen tudom... - lehangoltan mondtam. 

-Olivér hagyd mér őt ! - mordult rá Fanni. 

-Nyugi hagyjad csaj igaza van. Igen ki vagyok teljesen ez van. Haza megyek most ! - förmedtem rájuk. 

-Ne haragudj ! - kiáltott utánam Olivér. 

-Nem haragszom, de akkor is haza megyek ! -indultam a szoba felé. Gyorsan felvettem a ruháimat. Utána pedig elköszöntem tőlük. 

-Köszönöm mindent, majd beszélünk sziasztok ! - adtam nekik puszit köszönés képen és indultam haza. 

*Bátori Miklós*

Már reggel hét órától fent vagyok nem birok aludni. Látni akarom őt. Ülök az asztal fölött és várom, hogy a telefonom csörögjön, hogy Oli hívjon. Egész harci díszben álltam a konyhában. Már óra 08:00 - at mutatott, lassan találkozom vele. 

-Jó reggelt Miki ! Te már ilyen korán fent vagy ? - rekedt hangon kérdezte Boti. 

-Jó reggelt ! Igen már Laurát látni akarom. - sóhajtottam. 

-A hős szerelmes. - nevetett rajtam Boti barátom. 

-Nem vagyok szerelmes ! - tiltakoztam. 

-Ugyan már ezt a vak is látja ! - szólt közbe Dani is. 

-Három nap alatt bele estél a lányba elég hamar. - állította Boti. 

-Nem, de hogy is csak megkedveltem... nagyon. - sütöttem le a szemem. 

-Na látod ! - elmosolyodtak. 

-Jól van inkább menjetek dolgotokra ! - utasítottam őket. 

-Haha jössz velünk ! - nevetett  Dani. 

-Mikor indulunk ? - kérdeztem. 

-Kb. fél óra. 

Sóhajtottam... Bár látnám őt és eltudnám neki mondani, hogy mennyire bánom, ahogy viselkedtem vele. A srácok míg készülődtek én addig telefonra vártam, de még mindig semmi. Laura nem írt úgy érzem nem lesz könnyű kibékíteni őt, sőt lehet soha többé nem akar látni. A gondolatomból Boti hangja zökkentett ki. 

-Emberek indulhatunk ? 

-Ja mehetünk. - sóhajtottam.

-Egy pillanat csak felveszem a cipőm . - szólt Dani - Most már mehetünk. - szólt egy kis idő elteltével. Az ajtót bezártam és robogtunk lefelé a lépcsőn. Ki értünk az ajtón és éreztem az ősz hideg fuvallatát. Sétáltunk az utcákon néhányan megállítottak minket képért vagy autogramért. Az utunkat folytattuk tovább. Én a földet kémleltem miközben sétáltunk. Arra lettem figyelmes mikor Dani meglök. 

-Héjj az ott nem Laura ? - kérdezte és közben felé nézett. 

-De ! - amint megláttam nem érdekelt hány autó jön vagy hányan dudálnak rám. Engem csak egy érdekelt, hogy ott van az a személy akit mindennél jobban látni akarok. 

-Laura kérlek állj meg ! - kiáltottam neki torkom szakadtából. A lány tempóját gyorsította nem állt meg. Hamar utol értem megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. 

-Kérlek beszéljük meg ! - fejét lefelé fordította, nem szólalt meg szeméből egy kövér könnycsepp csordult ki. Állát  megfogtam és lassan felemeltem, hogy tekintetét lássam. Gyönyörű volt szeme könnyben állt. Próbálta elfojtani az érzéseit, de nem ment. 

-Kérlek ! - mondtam. 

-Miki mi volt ez tegnap ? - szipogva mondta. 

-Az a lány Varga Bianka a volt barátnőm volt. Nagyon szerettem, de sok fájdalmat okozott nekem. Az idők során szerelemből utálat lett. Ezért voltam ideges. Azt hittem Németországban van, de úgy látom vissza jött... Tudod, ahol Ő van ott mindenhol vita alakul ki... mindig is így volt. - mormoltam neki az igazat. 

-Értem... - mondta alig hallhatóan. A kabátja ujját húzta fel - Ezt miért tetted ? - kérdezte. Néztem rá a csuklójára ami lila foltos volt. Én tettem vele. 

-Bocsáss meg kérlek nem akartam Ő hozta ki belőlem... 

-Mindegy megbocsájtok ! - mondta sóhajok közepette. 

-Köszönöm ! - szorosan magamhoz húztam és megöleltem.  

-Pár nap alatt is fontos lettél nekem Lala. 

Csak mosolygot könnyek közepette és most Ő húzott szorosan magához. Nem volt mit mondanunk egymásnak hiszen éreztük egymás közelségét és ez pont elég volt. Botiék hangja akasztott ki. 

-Miki gyere már sietnünk kell !!! - kiabálták. 

-Mindjárt megyek ! - kiabáltam nekik vissza. 

-Menj ne hogy le késd ! - édes hangon szólt hozzám. 

-Ígérd meg, hogy este találkozunk ! 

-Meg ígérem. 

-Gyere át hozzám hétre érted megyek. 

-Várlak ! 

-Most mennem kell... Szia  légy jó ! - búcsúzóképpen megöleltem és puszit nyomtam a homlokára. 

-Szia vigyázz magadra ! - köszönt el mosolyogva. 

Most már tudom magaménak akarom tudni ezt a lányt. És tudom, hogy nem akarok semmiről lemaradni ! 

6. rész - Látni akarom

Sziasztok Drága olvasóim ! Fantasztikusak vagytok hihetetlen, hogy mennyien tekintettétek meg a blogom mai megtekintés 1119 !!! Ez fantasztikus köszönöm nektek ! Köszönöm a kommenteiteket ! Csináltam egy csoportot a blognak facebookon csatlakozzatok : https://www.facebook.com/groups/569065056573281/
Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is ! És ne felejtsetek kommentálni !
Puszi Sz. Vivien

*Bátori Miklós*

Miután Laura elment nem ismertem magamra fejemből sem tudtam kiverni. Végig az járt a fejemben, hogy nem akarom elveszíteni és jobban vigyázok rá. Amint megláttam a volt barátnőmet Biankát nem tudtam mi tévő legyek. A pokolba kívántam volna. Nem tudtam mi tévő legyek, hogy Laura után menjek vagy holnap megkeresem őt addigra mindketten megnyugszunk. Így az utóbbinál döntöttem, keservesen sétáltam haza Daniékhoz. Tudtam, hogy ha haza érek és meglátják rajtam egyből kérdezősködnek, így próbáltam mosolyt festeni az arcomra, de nem ment. Nincs most kedvem magyarázkodni. Haza értem azt hittem nincs itthon senki. Csönd uralkodott a lakáson. Bementem a konyhába hűtőt nyitottam ki, hogy igyak egy pohár vizet nagyot sóhajtottam. Megfordultam és a pult másik oldalán Dani állt, majd nem kiejtettem a kezemben lévő palackot. 

-Haver te normális vagy? - kaptam a szívemhez. 

-Mi van nem tiszta a lelkiismereted ? - nevetett rajtam.

-Haha nagyon vicces. - mondtam kurtán. 

-Mi van Laurával ? 

-Az egész pocsék volt... elrontottam mindent... - csavartam a kis palackom kupakját és neki dőltem a hűtőnek, közben a földet kémleltem. 

-Mesélj ! 

-Az elején minden rendben volt, elmentem a táncpróbára gyönyörűen táncol. Elvittem őt a stúdióba és, majd nem megcsókoltam. 

-Mi az, hogy majd nem ? - vágott közbe a barátom. 

-Befejezhetem ? 

- Be ! - tiltakozott kezeit maga elé tette. 

-Szóval ezzel, hogy majd nem megcsókoltam el is veszítettem volna, mert majd nem elment, de én megkértem, hogy maradjon. 

-És aztán ? - kíváncsiskodott. 

-Dani te kíváncsi vagy, mint egy öreg néni ! - nevettem. 

Nem válaszolt csak felvonta szemöldökét. 

-Aztán felhívott magához míg Ő átöltözött és utána elmentünk a Margit - szigetre. Oké eddig minden rendben volt. Sétáltunk és megjelenik Bianka ! - idegesen vertem a falba. 

-Oohh öregem ez elég nagy pekh.

-Annyira megsértette Laurát, hogy ott hagyott elment talán többet nem is akar látni. 

-Miért nem mentél utána ? 

-Jobbnak látom, ha akkor beszélek vele, ha lenyugszik Ő is és Én is. 

-Te tudod, ez a lány értékes és ha kell neked szerezd meg és vigyázz rá. 

Bambulva bólogattam válaszképpen Dani közben megveregette a vállam, 

-Menj aludni holnap próbálunk a hétvégi koncertre. 

-Rendben. - bólintottam. 

Dani elment a szobájába Én pedig leültem a pulthoz és írtam Laurának egy üzenetet. 

Nem jött válasz, pultra tettem a fejem és magam mellé ütöttem. Eközben megszólalt a telefonom reméltem, hogy az előbb említett személy írt, de Olivér neve villogott a kijelzőn.

-Helló ! - szóltam bele a készülékbe. 

-Szia Miki ! Beszélnünk kell ! - komoly volt a hangja. 

-Mondjad ! 

-Laura itt van nálunk. 

- Mi ? Micsoda ? Oda megyek most ! - jelentettem ki és már keltem is fel a székről, de Oli a vonal másik oldaláról megállított. 

-Állj már meg ember várj amíg befejezem ! Csak szólni akartam, hogy ne aggódj érte ! 

-De oda mehetek ? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Tudom, hogy most legszívesebben itt lennél, de nem lehet. Egy az, hogy Lala alszik. Kettő Fanni, ha meglátna élve nem mész ki így is most eléggé dühös rád. 

-De nem érdekel látni akarom ! 

-Nem lehet értsd meg ! Amikor indul haza akkor szólok és láthatod megfelel ? 

-Meg. - egyeztem bele, de minden porcikámmal látni akartam. 

-Jó légy tesó jó éjt ! - köszönt el Olivér. 

-Jó éjt ! - tettem le a készüléket és csak néztem magam elé. Újabb mocorgást hallottam az előszobából. 

-Héé Te miért nem alszol már ?  -szólalt meg Boti álmos rekedt hangján. 

-Te miért nem alszol ? - kérdeztem vissza tőle.

-Talán, mert túl hangosan beszélsz ?! - jelentette ki felháborodva. 

-Bocsi Boti ! - néztem le a pultra.

-Mi a baj ? 

-Laura... - sóhajtottam.

-Na mond ! 

Elmeséltem neki a sztorit elejétől fogva. Néhol meg-meg akadozva próbáltam erőt venni magamon egy nagy sóhajtással.

-Ez a Bianka már megint itt van mit keress itt ? Ahol csak megjelenik mindenhol viták kavarognak. - háborodott fel Botond. 

-Látod.. - sóhajtottam. 

-Na de most már tényleg késő van és, ha te holnap látni akarod Laurát akkor aludj pihend ki magad ! - utasított - Ne feledd holnap próbálunk ! 

-Jó rendben jó éjt ! - indultam meg a fürdő felé, közben néztem a telefonom és egy üzenetem se jött. Botorkáltam be a fürdőbe levettem minden ruha darabot és beálltam a zuhany alá. Jól esett ahogy folyt a testemre a meleg víz hajamra is folyattam aztán tusfürdővel bekentem magam. A jól eső meleg víz karmai közül kimásztam. hasam alá terítettem a törülközöm a hajamat megráztam. Mentem be a szobába felvettem a boxerem és befeküdtem az ágyamba. Válaszoltam pár ask.fm kérdésre, felnéztem facebookra. Jobbnak láttam, ha alszok, mert az óra 01:30 - at mutatott. Ki kell pihennem magam, hogy tiszta, higgadt fejjel beszélhessek újra Laurával és elmondhassam neki mi volt ez az egész. 

5. rész - Váratlan vendég

Sziasztok Drágáim ! Megérkeztem a következő résszel ! Köszönöm a  nézettséget , bár kommentet nem kaptam, de remélem ehhez a részhez kapok nagyon jól esnének ! Jelzem, hogy a szereplők listáját csekkoljátok le ! Nem is rabolom tovább az időtöket jó olvasást és komikat ne felejtsétek el ! 

Puszi Sz. Vivien 

Szökőkút felé sétáltunk és éreztem, hogy egyre jobban megnyílik nekem és az futott át az agyamon, hogy én is megbízhatnék benne, de ez nekem nem megy ilyen hamar. Még csak egy napja ismerem, de valami megfogott benne úgy érzem mindent elmondhatok neki, de még sem teszem, mert félek, hogy úgy járok, mint legutóbb. Csalódok benne és nyomorultul érzem magam, mert elmenekülök az érzéseimtől. Túlságosan elnyomom őket, hogy ne lássák kívül mennyire összetört vagyok, hogy a mosolygós énemet lássák. Annyira a gondolataimmal voltam elfoglalva, hogy észre sem vettem, hogy Miki a szemeim előtt integet. 

-Héjj Laura valami baj van? - kétségbeesetten nézett rám. 

-Nem, nem semmi csak elgondolkodtam. - mondtam kicsit félénken. 

- Min gondolkodtál el ennyire ? 

-Nem lényeg - hajtottam le a fejem és a földet kémleltem. 

-Rendben . - féloldalas mosolyt festet az arcára. Kételkedett bennem tudta, hogy nincs minden rendben. amint oda értünk a szökőkúthoz egy ismeretlen lány közeledett felénk. Magam mellé néztem és Miki ökölbe szorított kezén akadtam meg. 

-Mi a baj ? - kérdeztem ijedten. 

Nem válaszolt csak bámulta azt a lányt aki közeledett felénk. Miki fordultam és kezeimet vállára helyeztem. 

- Úgy látom meg van az új szerzeményed ! - nevetve szólalt meg a lány. Kikerekedett szemmel néztem rá. Miki válláról lefejtettem a kezeimet. 

-Nem és különben is semmi közöd nincs hozzá ! -idegesen válaszolt és keze még ökölben volt. 

-Ne felejtsd el még mindig az enyém vagy Miklós ! -szúrós szemeivel bámult minket. 

-Menjünk Laura ! -erősen megragadta a csuklóm és elhúzott.

-Eresz már el ez fáj ! -kiabáltam rá, de mintha meg sem hallotta volna csak húzott maga után- Engedj már az Isten szerelmére kérlek ez fáj !!! - már könnyek gyülekeztek a szememben. Rám nézett és elengedte kezemet megbánóan nézett, de ebben a pillanatban nem tudtam neki  megbocsájtani dühös vagyok rá nagyon. 

-Bocsáss meg kérlek ! -ölelni szeretett volna, de ellöktem magamtól.

-Mi volt ez ? - könnyeimet már nem tudtam elfojtani akarva akaratlanul folytak. el akartam menni, de nem tudtam csuklómat megragadta. 

-Kérlek maradj itt ne menj el ! Hagyj magyarázzam meg ! - csillogó íriszeiben elvesztem, majd nem maradtam, de lejátszottak bennem a párperce történt jelenet. Csuklómat kiszedtem keze közül és gyáván elfutottam. Könnyeim útnak eredtek egyre jobban csak folytak már szinte homályt láttam. Egész úton sétáltam. Majd nem, hogy megbíztam benne. Két napja, hogy ismerem és csalódtam benne. Gondolataimat próbáltam elhessegetni, de nem ment. Mindig csak az járt a fejemben, hogy ki lehet az a lány talán valami régi barátnője lehetett? De miért mondta, hogy az övé ? De mit akar tőlem ? Miért történik ez most velem ? Miért, miért ? Ezek a kérdések kavarogtak az agyamban, amíg Fanniékhoz nem értem. Nem tudtam volna otthon maradni egyedül. Felértem az emeletre az említett helyre. Kopogtattam és Fanni nyitott ajtót. Amint megláttam nyakába vetettem magam és zokogásom utat tört. Nem tudtam magamban tartani az érzéseimet túlságosan is felszínre törtek, mint még soha. 

-Héjj mi a baj ? ... Valaki bántott ? - kérdezgetett Fanni, de nem tudtam válaszolni. 

Beljebb vezetett a nappaliba, ahol leültem a kanapéra és arcomat kezembe temettem.

-Laura mi történt ? - Olivér kezeim közül emelte fel a fejem és könnyeimet törölte le és szorosan magához ölelt. 

-Most már mond el mi a baj ! - mondta Fanni amire úgy éreztem, hogy most már el tudom mondani. 

-Tudjátok Mikivel azóta nagyon jóban lettünk épp sétálni mentünk ... - meséltem a történteket könnyekkel küszködve. 

-Miki nagyon szerette azt a lányt, de a lány megcsalta aztán szakítottak a lány meg Németországba költözött. Nagyon sokáig szenvedett, de mostanság már teljesen túl lett rajta.. De úgy látszik régi érzelmek feltörtek benne. De persze negatívan, hogy mit művelt vele a lány és talán ezért lehettek ennyire ideges. Nem tudom Miki nem ilyen, nem lenne újra együtt vele ! - Olivér gondolatait mondta el, de még mindig nem tudtam mi tévő legyek csak annyit, hogy most lefeküdjek és aludjak egyet, hogy holnap mindent tisztán lássak. Úgy éreztem, hogy csak most erre az egy dologra lenne szükségem. 

-Nem tudom már mit higgyek.. - földet bámultam és fejem ráztam az egész dolgot fel sem tudom dolgozni - Azt hiszem én haza megyek kialszom magam és minden rendben lesz. - egy mosolyt húztam az arcomra, de ez nem igazán sikerült őszintén. 

-Nem ! Szó sem lehet róla ! - jelentette ki Fanni határozottan -  Itt alszol nem hagyunk magadra reggel mész haza nem nyitok vitát ! 

Tehetetlen voltam a dologban, hogy én ma este haza menjek, de talán jobb ha nem vagyok egyedül. Fanniék kicsit magamra hagytak, épp álomba kezdtem merülni mikor a telefonom megszólalt. Azonban nyúltam érte az asztalon pihenő készülékhez. Megnyitottam az üzenetet : 

,,Kérlek bocsáss meg ! Látni akarlak elmondok mindent ! 

                                                                Miki "

Az üzenetet olvasva gyűltek megint a könnyeim, de most vissza fogtam magam. az üzenetre nem válaszoltam. kiléptem belőle és vissza tettem az eredeti helyére a készülékemet. sokáig csak a plafont kémleltem amíg el nem álmosodtam. Talán három óra lehetett mire elaludtam.