2014. november 23., vasárnap

10. rész - Nem tudom mi van velem

Drága Olvasóim !

Megérkeztem a következő részt, amit remélem vártatok. Nos, nem kaptam kommenteket, de remélem ehhez a részhez kapok. Viszont köszönöm a sok oldalmegtekintést, aminek nagyon örültem. 
Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást kívánok és ne feledjétek hagyjatok nyomot magatok után. És majd nem elfelejtettem a tegnapi csopis játékot köszönöm akik részt vettek és lesznek több ilyenek szóval remélem többen vesztek majd részt.
A csoportomhoz itt tudtuk csatlakozni: https://www.facebook.com/groups/569065056573281/

Puszi Sz. Vivien

*Hanzély Laura*

Másnap reggel kicsit elaludtam és sietve készültem el. Fannival a helyszínen találkoztunk. Mikiéktől nem messze szinte közel egymáshoz. Ebbe a gondolatomba belepirultam. 
Amikor oda értem kezünkbe vettük az irányítást. A lakás teli volt bútorokkal mindenki sürgött - forgott. Fanni hozott két kávét és még a papír munkát végeztük közben beszélgettünk. 
- Laura mi van Mikivel ? - a kérdésre kezemben megállt a toll és a földre esett. 
- Mi ? Micsoda ? - kérdeztem még mindig sokk hatás alatt álltam. 
- Jól hallottad a kérdést, de akkor még egyszer felteszem. Mi van Mikivel, kibékültetek ? - kicsit ingerülten tette újból fel a kérdést. 
- I...i...igen kibékültünk. - dadogva válaszoltam még mindig meglepetten. 
- Bővebben ? - kíváncsiskodott tovább a barátnőm. 
- Ne légy már ennyire kíváncsi legyen annyi elég, hogy kibékültünk. - szemeimet megforgattam. 
- Rendben, de kíváncsi vagyok akkor is ! - látta, hogy a témát nem tudja tovább feszegetni, de tudja, hogy előbb utóbb úgy is elmondom neki. 
A munkát folytattuk még el nem végeztük. 


~ Párnappal később 
A fotózás és a koncert napja ~

A napok gyorsan teltek az idő rohant. Mikivel töltött idők csodálatosak voltak. Nagyon sokat találkoztunk szinte minden nap, ha nem értünk rá a munkáink miatt akkor telefonon beszéltünk, de mindig kerítettünk egy kis szabad időt, hogy lássuk egymást. Kezdtük egymást jobban megismerni és egyre többet tudtunk meg egymásról és közben a banda tagokkal Danival és Botival is nagyon jóban lettem. Hihetetlen,hogy mennyire jó fejek, aranyosak és még sorolhatnám. amikor először láttam őket nem gondoltam, hogy ennyire mások és nem gondoltam, hogy Mikivel idáig jutunk. Semmit sem gondoltam, hogy miután haza jövök az életem 180 fokos fordulatot vesz és jobbnál jobb napokat élek át. Kezdek vissza találni magamhoz, kezdek a régi lenni. Sokkal jobb lett a viszonyom Fannival és Olivérrel is. A Napokban a szüleimet is meglátogattam. Szeretek haza menni Siófokra, bár ezt ritkán tehetem meg. Mind a munka miatt és az egyéb elfoglaltságom miatt. Bár amikor csak tehetem haza látogatok, minden más amikor ott vagyok nyugodtabb minden. Nem egyedül látogattam haza hiszen Fanni is Balatoni lány így együtt mentünk csak Ő a szüleinél volt. Olivért most nem hozta magával, hiszen kell nekik is egy kis külön töltött egy - két nap. De viszont jó már itthon lenni Pesten. 
Most épp a fotózásomon vagyok a sminkes székben ülök és a sminkesem szokatlanul sok sminket ken rám. De ma még a banda koncertje van amire hivatalosan meghívott mind a három srác, aminek nagyon örültem. De felvázoltam nekik az én elfoglaltságomat erre a napra, de megígértem nekik amint ennek a pózolásnak vége minden erőmmel sietek hozzám. Most épp azon imádkozom, hogy hamar vége legyen én is jól végezzem a munkám és induljak hozzájuk. Már nagyon várom sosem láttam még őket zenélni és meg akarom ismerni őket mint MDC zenekar. 
Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Miki volt. 
- Szia Szépségem ! Ugye nem zavarlak ? - köszöntött édesen a telefonba, amibe fülig belepirultam és még az a szerencsém, hogy Ő ezt nem látja. Elmosolyodtam. 
- Szia Bátori ! Nem zavarsz épp sminkelnek. - mondtam boldogan. 
- Új becenevem van ? 
- Igen ha már te is adtál egyet. - mosolyodtam el. 
- Rendben. - kuncogott - Akkor látlak ma ? 
- Minden kép látsz csak kérdéses mikor érek oda. - húztam el a számat amit szintén nem látott. 
- Várlak, de most már mennem kell, mert indulunk a helyszínre. Puszillak és vigyázz magadra siess ! 
- Amint tudok megyek, Ti is vigyázzatok magatokra ! Puszi. - ezzel le is tettem a telefonom, mert szóltak, hogy a fotózás kezdődik. 
(fotózás)

~ Pár órával később ~ 

Fotózásnak vége lett. Javában késésben voltam, de próbáltam oda érni, amint csak tudtam. Így az öltözőben át is öltöztem és a sminkemet is leszedtem. Felvettem a kedvenc koktélruhámat fekete színű és combig érő magas sarkú hozzá illő fekete cipőmet felhúztam a lábamra. Kevés sminket feltettem magamra, hajamat kiengedtem és gyorsan átvasaltam. Közben hívtam egy taxit. Kézi táskámat a kezembe vettem és a stúdióból robogtam ki. A taxi időközben meg is érkezett. Beültem a hátsó ülésekre leadtam a címet és hatra dőltem a süppedő ülésbe. Az ablakon néztem ki, ahogy a fák elsuhannak a jármű mellett. Hamar megérkeztem a helyszínre, ahol már javában tartott a koncert. Kifizettem a taxist és már hűlt helyét láttam a sárga autónak. A bejutás nem volt egyszerű a biztonsági őröknek a jegyemet kellett mutatnom és amint meg láttam azt a sok embert akik ott sikítoznak és értük rajonganak hihetetlen büszkeség töltött el és még nagyobb büszkeség amint megláttam őket. 

Megálltam és elképedtem raktuk, hogy micsoda odaadással csinálják a zenélést. Beleélik magukat teljesen és szeretik, amit csinálnak és ezt mind éreztetik a rajongókkal. Már értem miért tartanak ki ennyien mellettük. Nem csak helyesek tökéletesen zenélnek úgy érzem örülök, hogy ilyen barátokra találtam és hihetetlenül büszke vagyok rájuk el sem tudom mondani mennyire. A tömegben közelebb mentem talán a közepéig értem a tömegben és éreztem magamon perszelő pillantását. Reflexből felemeltem a fejem és felé fordultam hihetetlen nagy mosoly ült rajtam, amit nem tudtam elereszteni. 
Egy lassúbb zenét kezdtek el játszani aminek a sorai így szóltak : 
" I could stay awake 
just to heart you bretahing 
Whatch you smile while you are sleeping 
While you're far away dreaming 
I could spend my life in this sweet 
surrender
I could stay lost in this moment forever 
Every moment spent whit you is a 
I treasure "

Zene hallatára libabőr végig futott rajtam, ami Miki hangjától keletkezett. A dal első versszakán végig farkas szemet néztünk egymással, mondanom sem kell, hogy arcomat teljesen elöntötte a pír. Azt éreztem közelebb kell mennem így az első sorba mentem és onnan figyeltem tovább őket. Most már Dani és Boti is észre vett és egy nagy mosollyal ajándékoztak meg, amit viszonoztam. A dalnak vége lett és a backstage - be vonultam. A fiúk még elő adtak pár zenét én addig hátul figyeltem őket vagy táncoltam az ottani többi taggal. Akik a fodrászuk vagy más ismerőseik voltak. 
A koncert után hatalmas mosollyal jöttek le a színpadról. Miki első lépéseim hozzám jöttek hatalmas ölelésben részesített, amit viszonoztam. 
- Hát itt vagy ! - súgta bele a fülembe és nagyot nevetett. Puszival ajándékozta meg az arcom.
- Itt ! - kuncogtam.
Elengedett kajaiból és két fiú is egy ölelésben részesített.
- Nagyon büszke vagyok rátok srácok. - mondtam egy nagy mosollyal az arcomon. 
A fiúk ezt megköszönték, egy hatalmas puszi keretében. 
- Eljössz velünk egy After party- ra ? - kérdezte kiskutya szemekkel Miki. Nemet sajnos így nem tudok mondani. Bár eszemben sem volt erre nem-et mondani. 
- Ne nézz már így rám kérlek ! - takartam el kezeimmel a szemem és hatalmas nevetésben törtem ki.
- Na jössz ? - leszedte kezeimet a szemem elől és közelebb jött hozzám. 
- Persze, hogy megyek  ! - jelentettem ki és nyakába borultam. 
- Csinos vagy ma is ! - súgta alig hallhatóan a fülembe és a pirosság rögtön elöntött. - Srácok jön velünk Laura is ! - kiáltotta el magát hangosan amin, majd nem megsüketültem. Nagyot kuncogtam rajta. 
- Rendicsek ! - kiáltotta el magát Boti is. 
A fiúk elmentek autogram osztásra meg képek készítésére, addig én elképedtem rajtuk. 
Amint készen lettek beültünk az autóba és elindultunk a város legmenőbb szórakozó helyére a Rio - bárba. Az út alatt a hangulat a tetőfokon volt, felvettük Fannit és Olit is aminek nagyon örültem. 
Fergeteges etének nézünk elébe úgy érzem. Amint oda értünk a bárba a biztonsági őrök személyi igazolványainkat fürkészték. Hamar beértünk a meleg és hangos helyre. Néhányan már föld alá itták magukat és néhány embert a zene magával ragadt és a zenével ringatóztak. Dani, Oli és Miki italokért mentek, amíg mi Fanni, Boti és még pár ismeretlen ember asztalt kerestünk. Amint találtunk egy megfelelő asztalt mindenki a magának tetsző helyet foglalta el és vártuk az italokat. Botond mellettem foglalt helyet és közelebb hajolt hozzám. 
- Lala mi van köztetek ? - kérdezte kíváncsiskodva az arcomról a mosoly is lefagyott, egyszerűen választ sem tudtam adni. 
- Hogy - hogy mi lenne ? Barátok  vagyunk és ennyi ! - jelentettem ki morcosan
- Nem úgy néz ki, de én csak szólok mindketten ezt beszélitek be magatoknak, de ez nem így van. - mondta komolyra terelve a szót. 
- Pedig tényleg így van csak barátok vagyunk. - ismételtem újból és a barátok szót megemeltem. 
- Ezt csak magatoknak meséljétek be ne nekem látok mindent ! - mutatott két szemeire. 
- Jó rendben, de hagyjuk ezt a témát. - utaltam arra, hogy erről most nem akarok beszélni. 
- Te tudod, de előlem nem menekülsz ! - mosolyt húzott arcára és utalt arra, hogy erről még beszélünk. 
- Jó rendben . - viszonoztam mosolyát. 
Időközben megérkeztek az italok, és Dani szólásra nyitotta a száját. 
- Igyunk a ma estére és a remek koncertünkre ! - emelte a poharát középre és egy hatalmas nagyot koccintottunk hangos sikoly hagyta el mindenki száját. Így megalapozva az estét kezdődhetett a buli. 
Mindenki mértékkel ivott figyeltünk egymásra. Az alkohol mindenki fejét átjárta és bemelegítette testünket. Én még is elkeveredtem a táncparketten a többiektől. Valami helyes sráccal táncoltam nem tudom, hogy ki volt az, de jól tud táncolni. Fogalmam sincs mit csinálok csak a zene magával ragadott és a pia hatása alatt voltam. 
Arra lettem figyelmes, hogy valaki megragadja a karomat és a tengelyem körül fordultam és mellkasába ütköztem. Dühös tekintetével találtam szembe magam. Sötét íriszeit elöntötte a düh. 
- Ideje indulnunk ! - dühösen rántott magával. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése