7. rész - Fontosság

Sziasztok Drágáim ! Meghoztam az újabb részt ! Köszönöm  a sok nézettséget és a kommenteket ! Így tovább drágáim hagyjatok nyomot magatok után iratkozzatok fel ! Mivel holnaptól suli jön ezért csak vasárnap hozok új rész. Jó olvasást puszi nektek !
Sz. Vivien

*Hanzély Laura*

Alig aludtam az éjjel csak forgolódtam és gondolkodtam. Nem tudom el hinni ami tegnap történt. Rá néztem a telefonomra és Miki tegnap esti üzenetét nézegettem. Válaszolnom kellett volna, de nem teszem újra a makacsságom győzött. Kintről hangokat hallottam azt hiszem Fanniék felkeltek. Semmi erőm nincs semmihez csak haza akarok menni, de tudom, hogy ez nem fog könnyen menni a barátnőm nagyon anyáskodó. Ki keltem az ágyból felvettem egy köntöst amit tegnap adott Fanni. Hangokat a konyhából hallottam arra vettetem az irányt. Bár nem kellett volna... Szerelmeskedő kedvükben voltak így csak megálltam az ajtónál és köhögtem. 

-Oohh... izé... jó reggelt ! -dadogott Oli. 

-Nektek is ! Ugye nem zavarok ? - lépkedtem félénken befelé. 

-Nem gyere nyugodtan ülj le. - utasított - Kérsz valamit inni ? - kérdezte Fanni. 

-Pohár narancs levet. - le ültem az asztalhoz Olival szemben.

-Nem festesz valami jól. - kémlelt az előbb említett személy. 

Fejemet lehajtottam és a narancslevem poharát piszkáltam. 

-Igen tudom... - lehangoltan mondtam. 

-Olivér hagyd mér őt ! - mordult rá Fanni. 

-Nyugi hagyjad csaj igaza van. Igen ki vagyok teljesen ez van. Haza megyek most ! - förmedtem rájuk. 

-Ne haragudj ! - kiáltott utánam Olivér. 

-Nem haragszom, de akkor is haza megyek ! -indultam a szoba felé. Gyorsan felvettem a ruháimat. Utána pedig elköszöntem tőlük. 

-Köszönöm mindent, majd beszélünk sziasztok ! - adtam nekik puszit köszönés képen és indultam haza. 

*Bátori Miklós*

Már reggel hét órától fent vagyok nem birok aludni. Látni akarom őt. Ülök az asztal fölött és várom, hogy a telefonom csörögjön, hogy Oli hívjon. Egész harci díszben álltam a konyhában. Már óra 08:00 - at mutatott, lassan találkozom vele. 

-Jó reggelt Miki ! Te már ilyen korán fent vagy ? - rekedt hangon kérdezte Boti. 

-Jó reggelt ! Igen már Laurát látni akarom. - sóhajtottam. 

-A hős szerelmes. - nevetett rajtam Boti barátom. 

-Nem vagyok szerelmes ! - tiltakoztam. 

-Ugyan már ezt a vak is látja ! - szólt közbe Dani is. 

-Három nap alatt bele estél a lányba elég hamar. - állította Boti. 

-Nem, de hogy is csak megkedveltem... nagyon. - sütöttem le a szemem. 

-Na látod ! - elmosolyodtak. 

-Jól van inkább menjetek dolgotokra ! - utasítottam őket. 

-Haha jössz velünk ! - nevetett  Dani. 

-Mikor indulunk ? - kérdeztem. 

-Kb. fél óra. 

Sóhajtottam... Bár látnám őt és eltudnám neki mondani, hogy mennyire bánom, ahogy viselkedtem vele. A srácok míg készülődtek én addig telefonra vártam, de még mindig semmi. Laura nem írt úgy érzem nem lesz könnyű kibékíteni őt, sőt lehet soha többé nem akar látni. A gondolatomból Boti hangja zökkentett ki. 

-Emberek indulhatunk ? 

-Ja mehetünk. - sóhajtottam.

-Egy pillanat csak felveszem a cipőm . - szólt Dani - Most már mehetünk. - szólt egy kis idő elteltével. Az ajtót bezártam és robogtunk lefelé a lépcsőn. Ki értünk az ajtón és éreztem az ősz hideg fuvallatát. Sétáltunk az utcákon néhányan megállítottak minket képért vagy autogramért. Az utunkat folytattuk tovább. Én a földet kémleltem miközben sétáltunk. Arra lettem figyelmes mikor Dani meglök. 

-Héjj az ott nem Laura ? - kérdezte és közben felé nézett. 

-De ! - amint megláttam nem érdekelt hány autó jön vagy hányan dudálnak rám. Engem csak egy érdekelt, hogy ott van az a személy akit mindennél jobban látni akarok. 

-Laura kérlek állj meg ! - kiáltottam neki torkom szakadtából. A lány tempóját gyorsította nem állt meg. Hamar utol értem megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. 

-Kérlek beszéljük meg ! - fejét lefelé fordította, nem szólalt meg szeméből egy kövér könnycsepp csordult ki. Állát  megfogtam és lassan felemeltem, hogy tekintetét lássam. Gyönyörű volt szeme könnyben állt. Próbálta elfojtani az érzéseit, de nem ment. 

-Kérlek ! - mondtam. 

-Miki mi volt ez tegnap ? - szipogva mondta. 

-Az a lány Varga Bianka a volt barátnőm volt. Nagyon szerettem, de sok fájdalmat okozott nekem. Az idők során szerelemből utálat lett. Ezért voltam ideges. Azt hittem Németországban van, de úgy látom vissza jött... Tudod, ahol Ő van ott mindenhol vita alakul ki... mindig is így volt. - mormoltam neki az igazat. 

-Értem... - mondta alig hallhatóan. A kabátja ujját húzta fel - Ezt miért tetted ? - kérdezte. Néztem rá a csuklójára ami lila foltos volt. Én tettem vele. 

-Bocsáss meg kérlek nem akartam Ő hozta ki belőlem... 

-Mindegy megbocsájtok ! - mondta sóhajok közepette. 

-Köszönöm ! - szorosan magamhoz húztam és megöleltem.  

-Pár nap alatt is fontos lettél nekem Lala. 

Csak mosolygot könnyek közepette és most Ő húzott szorosan magához. Nem volt mit mondanunk egymásnak hiszen éreztük egymás közelségét és ez pont elég volt. Botiék hangja akasztott ki. 

-Miki gyere már sietnünk kell !!! - kiabálták. 

-Mindjárt megyek ! - kiabáltam nekik vissza. 

-Menj ne hogy le késd ! - édes hangon szólt hozzám. 

-Ígérd meg, hogy este találkozunk ! 

-Meg ígérem. 

-Gyere át hozzám hétre érted megyek. 

-Várlak ! 

-Most mennem kell... Szia  légy jó ! - búcsúzóképpen megöleltem és puszit nyomtam a homlokára. 

-Szia vigyázz magadra ! - köszönt el mosolyogva. 

Most már tudom magaménak akarom tudni ezt a lányt. És tudom, hogy nem akarok semmiről lemaradni !