11. rész - A félreértés

- Állj már meg ! -felém nézett - Maradni akarok ! - elfordította fejét és kijárat felé húzott.
Kiértünk a hideg levegő megcsapott testem összerándult. Ennek ellenére is vissza akartam menni, bár már túlságosan fejembe szállt az alkohol.
-Hagyj menjek vissza ! - nem hallotta vagy csak nem érdekelte húzott a parkolóba tovább.
- Nem már eleget ittál és késő van ! - kezeit arcomra tette és közelebb hajolt hozzám, amitől akaratosságom ellágyult.
- Rosszul vagyok.. - reflexszerűen szám elé tettem a kezem, de csak hányinger kerülgetett.
- Látod gyere menjünk haza. - jelentette ki és betuszkolt az anyósülésre. Megkerülte az autót és helyet foglalt mellettem a kormánynál. Az autót nem indította még be csak hátra dőlt és nagyot sóhajtott.
- Miért táncoltál azzal a gyerekkel ? - kérdezte még mindig idegesen szinte szemei villámokat szórtak.
- Mert miért ne ? - vágtam rá felháborodva.
- Az a férfi ha nevezhetnénk így nem láttad, hogy nézett rád ! - emelte fel a hangját.
- Ne féltékenykedj inkább induljunk ! - mondtam már - már idegesen.
Az idegességemet fokozta a rosszul létem és a fejfájásom is növekedett, közben elindultunk haza és én nagy levegőket vettem, hogy ne itt helyben tegyem ki a dolgokat. Miki észre vette, hogy egyre nagyobb levegőket veszek és leengedte a mellettem lévő ablakot.
- Köszi. - hálálkodó mosolyt engedtem felé, amit viszonzott.
- Jobb már ? - kérdezte aggódóan arcomat kezdte simogatni mire én simításába bele bólintottam válaszképpen.

Hamar megérkeztünk a fiúk lakására, amit furcsálltam, hogy nem haza vitt.
- Hogy - hogy ide hoztál ? - kérdeztem meglepetten és közben a biztonsági övemmel babráltam.
- Nem hagylak magadra ilyen állapotban. - mondta reflexszerűen, mintha számított volna erre a kérdésre. - Nálam alszol. - kacsintott és egy kaján mosolyt eresztett el száján.
Megindultunk a lakás felé, de a többire nem emlékszem...

*Bátori Miklós*

Amint haza érkeztünk Laura rosszabbul lett elsápadt és kikívánkoztak belőle a dolgok. A lépcsőn húztam felfelé a zárat gyorsan kinyitottam és a wc felé menetelt. Utána mentem, hogy segítsek neki, de nem engedte.
- Menj ki ! - akaratoskodott, de én akaratának ellenére is vele maradtam.
amint készen lett megmosta arcát, száját kiöblítette lerogyott a kőre, lábait felhúzta és térdei közé helyezte sápadt arcát. Mellé ültem szintén felhúztam térdeimet, jobb kezemet lazán a térdeimen lógattam, míg a bal kezemmel hátát simogattam.
- Jobb ? - kérdeztem kétségbeesetten tőle.
- egy kicsit. - tekintetét felemelte és vállamra hajtotta fejét. - Köszi, hogy itt vagy. suttogott rekedt hangján.
- Itt vagyok. - mondtam lehető leglágyabb hangomon.
Megviselt arcát simogattam, ami láthatóan jól esett neki.
Halk szuszogásra lettem figyelmes, fejemet előrébb hajtottam, hogy meggyőződjek róla. hogy biztosan alszik. Békésen aludt. Lassan felemelkedtem tőle kezeim közé vettem és indultunk ki a fürdőből. Közeben az zár nyitódott. Fiúk jöttek haza nagy hangzavarral.
- Hoppá. - szólalt meg Botond - Te mit csinálsz szegény lánnyal ?
- Fogjátok már be ! - halkan kiabáltam. - Rosszul van és itt alszik.
- De semmi más ! - kaján mosolyt engedett el Dani aki szintén részeg volt.
Szobámba vettem az irányt, elterítettem az ágyamon és betakartam egy j éjt szerű puszit nyomtam a homlokára. Indultam volna kifelé az ajtón, de egy halk hang vissza marasztalt.
- Maradj itt ! - halk rekedt hangjával marasztalt.
- Itt maradok. - ágy szélére ültem puha arcát simogattam mikor újra szólásra nyitotta száját.
- Nem ! Feküdj mellém ! - engedelmesen mellé bújtam Ő mellkasomra helyezte fejét én átkaroltam felső testét.
- Így most már jó. - kuncogott-
- Most már aludj !
- Jó éjt Bátori. - mondta nagy sóhajok közepette és magához szorította felsőtestemet.
- Jó éjt királylány.
Amíg nem merültem álomba figyeltem, minden tökéletes vonalát. Szőke tincsei a hátán pihentek. Fehér kezei szorították mellkasom, amit simogattam. Hamar elnyomott az álom így azzal a gondolattal aludtam el, hogy mellettem van egy csodálatos nő.

Másnap reggel bökdösésre és hisztis hangra keltem. Nem így gondoltam, hogy legszebb reggelem így fog kezdődni.
- Kelj már fel ! - ébresztgetett idegesen.
- Hé hé nyugi ! - mondtam kómásan - Mi a baj ?
- Hogy -  hogy mi a baj mit keresek én itt ? - felháborodottan mondta kék szemeit ellepte az idegesség.
- Laura nyugodj már meg ! - kezeit lefogtam. hogy ne hadakozzon.
- Mi történt köztünk ? - kétségbe esetten nézett rám hangja ellágyult.
- Semmi olyasmi, amire Te most gondolsz. - mondtam az igazat és közben tenyerem közé szorítottam piros arcát. - Nem tennék olyat, hogy kihasználnám a helyzetet, amilyen állapotban voltál tegnap. Soha nem tennék és veled nem is fogok, mert nem foglak kihasználni. - Laura arca egyre jobban közeledett felém és én is felé. Lehelete az arcomat perzselte mindkettőnkben égett a vágy akartuk egymás csókját, ami meg is történt. Gyengéden és érzelmesen adtuk át egymásnak az érzéseket. Nyelveink bejutást kértek egymáshoz és meg is engedték a táncot.