8. rész - Ugyan olyan

*Hanzély Laura*

     Mikivel kibékültünk és még az estét is együtt töltjük.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megbocsájtom ezt neki azok után ami miatt itt hagytam Magyarországot. Sétáltam haza felé miközben megpróbáltam a gondolataimat elterelni az emberek figyelmével, de nem ment. Úgy éreztem ezt csak zenével sikerülhet nekem. Ezért előkutattam a táskámban lévő fülesem amit mindig magamnál hordok és elindítottam telefonomon Tori Kelly - All in My Head című számát. Úgy éreztem ez most megnyugtat, de tévedtem gondolataimat így sem tudtam elhessegetni. Felmerültek olyan kérdések bennem, hogy vajon Miki még mindig szereti ezt a lányt ? Vajon Miki mit akar tőlem ? Több hasonló kérdés merült fel bennem, de egyikre sem tudtam a választ. Lassan, de végre haza értem és vettem egy forró fürdőt. Testemet átjárta a melegség. Még a kádban is az említett kérdésen gondolkodtam, de még mindig nem jutottam semmire. Kimásztam a meleg víz karmai közül és magam köré terítettem a törülközőt és indultam meg a szobámba felöltözni. Felvettem az otthoni "játszó" ruhámat ami egy fekete ülepes nadrágból és egy fehér topból állt. Közben arra lettem figyelmes, hogy a hasam egy nagyot korgott. Nem volt kedvem főzni így rendeltem a közeli étteremből egy gyros - tálat.

Mikor pár órával később a gyroszomat is elfogyasztottam az órára ránézve láttam, hogy már csak egy órám maradt elkészülni. Így a szobámba sietve kiválasztottam a ruhát amit estére veszek fel. 
Ami fekete farmerből, fehér pólóból, fekete - fehér kockás ingből és egy bőrkabátból áll. Ezek után a fürdőbe vettem az irányom egy szolid sminket vigyek fel a bőrömre. Ezek után a fürdőbe vettem az irányom egy szolid sminket vigyek fel a bőrömre. Aztán a hajamat lófarokba fogtam és egy napszemüveget csúsztattam bele. Magam is meglepődtem, milyen hamar elkészültem és úgy döntöttem fellépek facebookra. Volt pár üzenetem és egy ismerősnek jelölésem is. Gyorsan megnéztem ki jelölt be és Ő volt. Rögtön vissza igazoltam még kimentem egy pohár vízért arra lettem figyelmes, hogy valaki írt. Miki volt. Meglepődve olvastam az üzenetet, szinte bele pirultam a mondatába.

Izgatottan vártam az érkezését. Nem tudom miért, de egyre jobban kezdtem izgulni. Nem értettem miért akár, hogy nyugtatgattam magam nem múlt el az izgalmam. Az órát látva néztem, hogy hamarosan eljön az idő. Viszont felmerült bennem, hogy vajon kivel / kikkel is lakik ?! Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mikor telefonomért nyúltam Miki neve villogott. Boldogan, de még is félénken vettem fel a készüléket. 

- Szia ! -  szóltam bele a készülékbe mosolyogva, bár ezt Ő nem láthatta inkább csak hallhatta a hangomon. 

- Szia Szépség ! Itt várlak a ház előtt gyere le ! 

- Ooohh ilyen hamar ide is értél ?Akkor rohanok le ! - válaszát meg sem várva tettem le a telefonom. Rögtön siettem az előszobába ahol felvettem a fekete cipőmet és hozzá illő fekete bőrdzsekimet. Gyorsan bezártam a lakást és robogtam le a lépcsőn HOZZÁ. Mikor kiléptem a kapun megláttam a sötétbarna hajú srácot a korlátnak támaszkodva, ahogyan engem vár. Amint meglátott elrugaszkodott a korláttól és felém indult. Egy öleléssel köszöntött. Amikor megérintette testem beleremegett. Mikor elváltunk rám nézett sötétedő íriszeivel, annyira elvesztem bennük, hogy észre sem vettem, hogy nekem beszél. 

- Héjj Laura figyelsz ? - kérdőn nézett rám és kezeivel integetett előttem. 

- Igen, igen ne haragudj csak elbambultam. - magyarázkodtam - Mit is mondtál ? 

- Épp azt kérdeztem, hogy indulhatnánk ! ? - mormolta. 

- Igen induljunk. - szólaltam meg félénken. 

Miközben hozzá mentünk sokat nevettünk és beszélgettünk, közben gyorsan oda is értünk. Miki a kulcs csomót halászta elő a farzsebéből. Utat nyitott a lépcsőházba. Lassan, de biztosan robogtam utána a lépcsőn. Hamar felértünk a második emeleti bejárati ajtóhoz. Amint beléptem az ajtón kellemes férfi aromák csapták meg az orrom. 

- Üdv az MDC házban ! - nevetve mondta miközben vettem le a dzsekiét. 

Mosolyogtam. 

- Srácok megjöttünk ! - kiáltotta el magát a mellettem álló személy. Egyből megjelent egy srác azt hiszem Daninak hívják. 

- Megjöttünk ? Kivel ? - meglepetten kérdezte amint lépkedett a láthatósági körünkbe. Meglepetten mért végig amint meglátott. Szólásra nyitottam a számat és elengedtem egy"Helló"- t. 

- Ja... Szia ... így már értem. - mosolygot Dani és kezet fogott barátjával nekem pedig két puszival köszönt. Meglepetten néztem rá, kicsit furcsállottam, de gondolom Ő már csak ilyen. 

- Akkor gyere menjünk be ! - jelentette ki Miki és a szobája felé mutatott. 

- Rendben. - válaszoltam tömören és félénken lépkedtem előre. 

A szobájába belépve az ajtónál szemben egy nagy franciaágy terült el. Férfias illatok csapták meg az orromat. A falak színei narancssárgák. Az ágyán a gitárja hevert pont olyan volt, mint a stúdióban lévő hangszer. Falak teli rajongók állttal rajzolt képekkel és kis kori fotóival. Rögtön mentem egyik fotójához, amint megláttam meg mosolyogtatott. 

Gyönyörű vonalú sötétzöldes kicsiny szemei, kicsiny haja ami szinte már fekete és komolyra emelt tekintete, szinte aranyossá tette őt. 

- Ezen a képen kb. kétéves lehettem. Nem szerettem ha fényképeznek ezért voltam ilyen komoly. - nevetett fel és az állát simogatta. 

- Még így is aranyos voltál. 

- Csak voltam ? - pimasz mosollyal kérdezte. 

- Most is nyugi ! - nyugtattam őt le nevetve és vállára helyeztem a kezem. 

Az este további részében beszélgetéssel és zene hallgatással töltöttük az időt. Mások azt gondolják, hogy semmi izgalmasat sem csináltunk. Bizony nem, de nekünk az volt az izgalmas, hogy egymással vagyunk csak ketten és csak kettőnkkel foglalkozunk. Nem törődtünk azzal, hogy a fiúk kint mit gondolnak hiszen, néha a fiúk pletykásabbak, mint a lányok. 

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Miki nekem dob egy párnát. 

- Héjj ezt miért kaptam ? - néztem rá kérdőn és kezeimet összekulcsoltam magam előtt. 

- Mert jól esett. - nyögte ki lazán. 

- Igen jól esett ? - én is fogtam egy párnát és neki vágtam szó szerint. 

- Párnacsata !!! - kiáltotta el magát és elkezdtük egymást dobálni. 

Párnák hadai hevertek mindenhol. A csata hirtelen birkózásra fajult. Éppen azért, hogy kié legyen az utolsó párna. Véletlen szerűen nem figyeltük, hogy az ágyszélén vagyunk. Hirtelen leestem a földre, de szegény Mikit is magammal rántottam erős kapaszkodásomnak köszönhetően.

Hirtelen szívem gyorsabban kezdett verni meg állt köztünk a levegő. Kezeit megtámasztotta mellettem és sötétedő íriszeivel kereste tekintetemet. Egyre közeledett felém lélegzete szinte a számat súrolta. Egyszer csak megszüntette köztünk lévő távolságot. Hirtelen a meglepődéstől szemeim nyitva maradtak, de pármásodperc múlva megszüntettem ezt és élvezettel csókoltam vissza. Csókjában benne benne volt, minden érzelem. Lassú romantikus csókkal égette az ajkaimat. Reflexből a hajába túrtam az egyik kezemmel a másikkal pedig a nyakánál állapodtam meg. Ő pedig a csípőmre helyezte az egyik kezét még a másikkal tartotta magát. Nem akartuk elengedni egymást, de hirtelen a háttérben megszólalt az a zene amit soha életemben nem akarok hallani. Volt barátommal kötött össze. Cody Longo - One Day at Time. Amint meghallottam ellöktem magamtól és könnybe lábadt szemeimmel álltam fel. 

- Laura mi történt ? - nézett rám kétségbe esetten és én nem válaszoltam csak néztem rá. Kis idő elteltével megszólaltam. 

- Mennem kell kérlek értsd meg ! - könyörögtem neki. Szemeimet már eláztatták a könnyeim. 

- Ne menj el kérlek !! 

Indultam ki az ajtón és megragadta a csuklómat erősen magához rántott. Könnyeim utat törtek hiszen a nehéz múltam volt a szemeim előtt. 

- Miért teszed Te is ezt velem ?