Csókunk tökéletes, minden érzelmünk benne volt, amit nem, hogy egymásnak, de még magunknak sem vallottuk be. Sőt valamit éreztünk egymás iránt, de ez most felszínre lépett. Talán lesz olyan, hogy MI. De nekem sok idő kell és, ha tényleg kellek neki meg vár, körmeivel kapar értem. Nehezen megy egy új kapcsolat.
Csókunkat a levegő hiány választotta szét. Csak bámultuk egymást és mosolyogtunk.
- Annyira szeretem mikor miattam pirulsz el. - mosolygot.
- Ajaj ne már. - kuncogtam fel és egy párnával dobtam meg.
- Párnacsata ! - kiáltotta el magát, de én elhúztam a számat.
- Most nem fog menni. - újaival játszadoztam.
- Miért ? - szája legörbült.
- Mennem kell a fotóimért és még pár sorozatot kell csinálnunk. - hirtelen egy ötlet csattant ki fejemből - Gyere velem ! - nevetve ütöttem fedetlen combjára.
- Mikor lesz ? - szemei felcsillogtak.
- Délre oda kéne érnünk. - komolyra emeltem a dolgokat, hiszen az óra 10 : 30 - at mutatott.
- Menjünk ! - csapott az én combomra is.
- Akkor Te most gyorsan elkészülsz, haza megyünk hozzám, én is elkészülök és az Én kocsimmal megyünk ! - emeltem ki az utolsó három szót.
- Neked van autód ? - kerekedett ki a szeme és közben öltözni próbált.
- Igen - kuncogtam - most kimegyek öltözz nyugodtan. - rögtön kimentem és a szobából a nappali nyílik és a fiúkba ütköztem bele, Boti a tévét bámulta, Dani pedig a telefonját fürkészte, de amint kiléptem egyből rám emelték tekintetüket.
- Na mi a helyzet királylány ? Jó volt az éjszaka ? - kajánul mosolyogtak mindketten.
- Először is jó reggelt és jó éjszakám volt, bár nem nagyon emlékszem valamire is. - ültem le közéjük a kanapéra.
- Elég szépen buliztunk tegnap este. - emlegette fel az estét a sötétbarna hajú fiú. ( Botond )
- Főleg Te azzal az idegen csávóval. - röhögött Dani.
- Hogy mi ? - idegesen csaptam magam mellé és felé fordultam.
- Elég szépen táncoltatok az nem kérdés a csávó úgy rád volt tapadva, hogy azt hittük ott erőszakol meg téged. - komolyra emelte a tekintetét és a telefonját eltette.
- Folytatnád ? -idegesen kérleltem
- Ha csöndben maradnál persze. - kezét szám elé emelte - Nos, mindhárman oda mentünk és Miki elvitt téged elég ideges volt Mi meg elbeszélgettünk a sráccal.
- Mit csinált Miki velem ? - kérdeztem meglepetten a többi sztori nem is érdekelt csak azt, hogy miért volt ennyire ideges, hiszen semmi közünk egymáshoz.
- Amint meglátta mit csináltok olyan erővel állt fel az asztaltól, hogy ha nem fogjuk le akkor felborul italokkal és amolyan féltékeny és egyben ideges fejét mutatta.
- Féltékeny ? - döbbentem meg
- Igen - helyeselt Boti - tudod régóta ismerjük Mikit, de ez akkor is nagyon más ez a viselkedés, mintha foggal körömmel védelmezni akarna téged és ha jól emlékszem azt mondta : " Magamnál akarom tartani " azt hitte nem halljuk, amit mond, de legalább is Én tisztán hallottam. - még mindig döbbenten néztem rájuk, de közben nyitódott a szoba ajtaja és megjelent Ő.
- Mehetünk ! - színpadiasan lépett ki az ajtón és vidáman - Mi ez a csend, mit hallottál Danika ? - furcsán nézett ránk tekintetünket fürkészte, Dani megtörte a csendet.
- Semmit csak azt beszéljük mit csináljunk ma ? ! - gyorsan téma váltást csinált.
- Ááá értem. Én Lala fotózására megyek. - mondta izgatottan közben felhúzott a kanapéról és az előszobába vettük az irányt.
- Igyekeznünk kell, ha nem akarunk elkésni !
- Egy jó modell mindig késik ! - szemöldökömet felhúztam és kuncogtam - Jut eszembe fiúk ezt még folytatjuk ! - vissza mentem a nappali ajtajába és onnan kiabáltam nekik.
- Jó jó meg lesz. - hessegetett Dani maga mellett
- Sziasztok ! - köszöntünk el egyszerre.
Az úton sétáltunk különleges érzés fogott el, olyan érzésem volt, mintha több ideje ismernénk egymást.
Végig arra tudtam gondolni, amit a fiúk meséltek. Vajon tényleg többet érez irántam ? Vajon Én mit érzek ?
Hamar megérkeztünk az órára nézve, ami 11 : 42 mutatott gondoltam, hogy időben nem érünk oda. Igyekeztem elkészülni, de így is elkéstünk az óra delet ütött és hasunk is megkordult.
- Indulhatunk ! - jelentettem ki - Stúdióba lesz kaja. - mondtam nevetve
- Akkor menjünk. - csapta össze tenyerét és megdörzsölte - Tudod alig várom, hogy lássam milyen vagy mikor fotóznak. - kaján mosolyt engedett el, ahogy beült a kormány melletti ülésre.
- Bátori. - intettem feléje a mutató ujjammal - Tudod olyankor elengedem magam csak a kamerára összpontosítok és magamra. Komolyan veszem a munkát ... - sóhajtottam és elindultunk.
Vezetés közben Miki pillantásait éreztem magamon.
- Tetszik, ahogy vezetsz. - bókolt és bókolására újból pirosságba eredt az arcom.
- Köszi. - kuncogtam fel és fejemet csóváltam - Megérkeztünk !
Kipattantunk a járgányból és az épület felé vettük irányukat.
Amint beértünk mindenhol a csend uralkodott szokatlan volt. A portáshoz vettem lépteimet.
- Jó napot ! Vinchenzó bent van ?
- Áááhh Laura bent van, de csak Ő. - mosolygot
- Hogy - hogy csak Ő ? Van még ma egy fotózásom, aminek már mennie kellene ! - feszülten mondtam, rossz érzés lepett el.
- Igen a naplóba is benne van a fotózásod, de nem tudom mi lehet - kezeit szét tárta - menj fel kedvesem !
- Rendben. Gyere Miki ! - húztam magam után a lifthez.
- Mi volt ez ? - kérdezte meglepetten az előbbi estre utalva.
- Nem tudom, de amint felérünk megtudjuk. Hol van már ez a lift ? - feszengtem, de közben megérkezett a lift. Idegesen lépkedtem be és meg nyomtam a 4 - es gombot.
Párperc alatt felértünk nagy levegőt vettem és bekopogtam Vinchenzohoz.
- Hello. - köszöntem a magyar srácnak, bár a művész neve más.
( Vinchenzo Blomwood
fotós )
- Sziasztok ! - lépett Mikihez - Helló ! Vinchenzo Blomwood Laura fotósa vagyok . - kezet ráztak
- Szia ! Bátori Miklós vagyok Laura barátja - illedelmesen bemutatkozott Ő is a 26 éves fotósnak.
- Laura beszélnünk kell, de barátod is maradhat, ha szeretnéd ?
- Igen szeretném. - ültetett le minket a kanapéra. Ő szemben ült le velünk egy fotelba.
- Gondolom észre vetted, hogy nincs bent senki ? - a srác a kezében lévő tollat szorongatta. Már ismertem annyira Vinchenzot, hogy fontos dolgot fog velem közölni, így idegesebb lettem.
- Igen, de mond már ! - nem bírtam magammal az idegességem határtalan lett.
- A mostani fotósorozatot nem itthon fogjuk csinálni, ha nem Franciaországban ! - kikerekedett szemmel figyeltem, de nem szóltam közbe inkább hagytam, hogy folytassa - Igazából ez hosszabb időt fog igényelni. Ami azt jelenti, ha elvállalod akkor egy hónap múlva ki kell jönnöd, és ha minden jól megy akkor két hónap múlva itthon vagyunk. - közben elő vette az asztalon lévő mappából egy papírt és elém tette.
- Van még időm, hogy eldöntsem ? - kérdeztem kétségbe esetten, hiszen nem rég jöttem haza nem akarok megint mindent itt hagyni.
- Van - sóhajtott - még két napod. - tekintetem fürkészte, de fejemet lehajtottam térdeimre tettem és kezeim fejemet megtámasztottam velük. Miki a hátam simogatta csöndben ült mellettem. Egyre jobban éreztem azt, hogy nem akarom itt hagyni se Őt se senkit. Három hónap egyedül töltött idő szörnyű volt, több mint két hete itthon vagyok és lassan egy hónap múlva újra repülőre szállok, nem fog menni nem tudom őket újra itt hagyni.
- Rendben átgondolom ! - sóhajtottam - Mehetünk ? - kérdeztem nyugtalanul.
- Igen, kérlek gondolt át. - biztató mosolyt engedett el és megölelt.
- Szia Vinch átgondolom ! - kiléptem a teremből még Miki ott maradt én lassan sétáltam a lifthez és megnyomtam a gombot, hogy feljöjjön.
- Héé várj meg ! - kiabált utánam
- Csak a liftet hívtam nem akartalak itt hagyni. - a lift pittyegett.
- Mi lesz most Laura ? - beléptünk a szürke tükrös helységbe és neki dőltem a falnak.
- Miki nem tudom - sóhajtottam - ez hosszú idő nagyon.
- Tudom, de ez egy nagy lépés a karrierednek ne hanyagold el senki miatt ! - magához húzott és megölelt.
- Vezetsz ? - nyújtottam felé a kulcsot.
- Persze.
Némán sétáltunk a kocsiig se szó, se beszéd mindketten csak néztünk magunk elé. Kocsiba beültünk hátradőltem és az ablakon néztem ki miközben egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon, amit rögtön letöröltem, hogy ne vegye észre erősnek kell lennem előtte, de elkéstem.
- Héjj nézz rám ! - kezeit az állam alá helyezte és maga felé fordította tekintetemet - Ne sírj ! - hüvelyk ujjával letörölte könnyeimet, arcomra pedig puszit lehelt.
- Ne hagyj magamra ! - könnyeimmel küszködve mondtam ki.
- Soha !
- Legyél ma nálam !
- Akkor induljunk. - mosolyt eresztet el.
Az autót beindította Én pedig ez előző pozícióban helyezkedtem el. Az ablakon bámultam, ahogy a hangos városban mindenki közlekedik.
- Tudod minden álmom, hogy Franciaországba mehessek, de nem így és nem annyi időre. - megtörtem a kellemes csendet, de még mindig az ablakon bámultam ki.
- Nehéz lesz nélküled az a két hónap.. - vallotta be, de az utat figyelte.
- Nekem is nélkületek. - nagy lélegzetet vettem. Időközben haza érkeztünk, rutinosan felmentünk kinyitottam az ajtót felesleges cuccaimat levettem és a nappaliba lépkedtünk be, ahol helyet foglaltunk szorosan egymás mellett.
Neki dőltem a karfának és Miki pedig a derekamra tette a fejét és hasam mellé helyezte puha kezét.
- Mihez fogsz most kezdeni ? - kérdése közben felnézett rám.
- Nem egyedül fogom meghozni a döntést. Holnap mind a hatan össze ülünk és átbeszéljük. De most ne foglalkozzunk ezzel. Zöld színű szemében elvesztem, feljebb kúszott hozzám szemeimbe mélyen belenézett és lecsapott ajkaimra. Lassú érzéki csókokat leheltünk egymás ajkaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése