1. rész - Visszatérés

Helló mindenki ! Nos, néhány fontos információt szeretnék közölni a bloggal kapcsolatban !
1. Minden héten 1 rész fog jönni minden vasárnap !
2. Ha kérdésetek van nyugodtan írjatok !
3. Iratkozzatok fel és komikat is írjatok fontos !
Nem is rabolom az időtöket. Jó olvasást kívánok az első részhez !
Puszi: Sz. Vivien

Hanzély Laura

Újra Magyarországon vagyok végre haza tértem Londonból. Első napom itthon annyira más minden. 

  Minden nap éreztem a honvágyat három hónap nem kis idő. Három honnappal ezelőtt külföldön kaptam modell munkát. Ezzel a nagy lépéssel a táncot is ott kellett hagynom és a lakberendezést, azokat a dolgokat amik az életem részévé váltak. Sok ember olyan munkát végez amit nem szeret, de én azt  végzem amit imádok, ami számomra szórakozás nem munka, ha nem az életem. 

A gondolkodásomból a telefonom csörgése vetett végett, kijelzőn a legjobb barátnőm nevét láttam meg Fanni volt az boldogan szóltam bele a telefonba.

- Szia Fanni !

- Szia életem ! Ugye jól hallottam haza érkeztél? - kérdezte boldogan. tudni kell, hogy senkinek sem szóltam érkezésemről mindenkit megszeretnék lepni.

- Igen tegnap érkeztem. Megakartalak lepni, de úgy látom ez most nem jött össze - mondtam szomorkásan.

- Még meglephetsz egész nap itthon vagyok.

- Meglátogatlak ! - kuncogtam egyet - Na de viszont akkor megyek készülök és indulok puszillak - ezzel szakítottam meg a beszélgetésünket.

Fannival a középsuliban ismerkedtünk meg együtt éltünk át sok dolgot, például együtt érettségiztünk, együtt jártunk lakberendező iskolába és most együtt dolgozunk. 

Hét éve elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Minden nap beszélünk szinte amíg jártam az országokat akkor is tartottuk a kapcsolatot és barátjával Olivérrel. Ők a legszebb pár a világon, már több, mint egy éve elválaszthatatlanok egymástól.

~Feleszméltem, hogy megy az idő készülnöm kellene.

Rögtön a szobámba siettem és elkezdtem kiszedni egy ülepes farmert, fehér toppot és a kedvenc fehér tréning felsőmet. Gyorsan feltettem egy kis sminket, amit nem viszek túlzásba, kis alapozó, kevés szempillaspirál. Megfésültem a hajam aztán felvettem az öltözékemhez illő fehér magas szárú cipőmet. A fogasról leakasztottam a barna táskámat be is zártam az ajtót. 

Mivel ma ilyen szép időnk van, így nem autóval megyek. Ki élvezem az ősz ritka meleg napsütötte pillanatait. Ahogy kiértem a lépcsőház bejárati ajtaján megcsapott a melegség, a madarak csicsergése ez az ami hiányzott már. Így még jobb kedvem lett. Mosolyogva indultam tovább az első boltba be is mentem, hogy vegyek valami alkoholt az estére. Tudni kell rólunk, hogy régebben nagyon sokat jártunk esténként a kedvenc helyünkre. Deáktérre. 

Nagyon sok emlék fűzz minket ahhoz a helyhez. 

Például Fanni és Olivér ott ismerkedtek meg. De kitudja lehet, hogy akkora szerencsét hozz az a tér, hogy talán én is boldogságra lelek ott? - kérdeztem magamtól. 

De közben választottam is estére egy likőrt. Mentem a pénztárhoz ki fizettem aztán indultam is utam maradék részére. Útközben azon gondolkodtam mi legyen most a tánccal? Azt hiszem holnap elmegyek táncolni rám fér már. 

A tánc az életem, ami segít rajtam a tánccal sok mindent megértek/megértettek amit szavakkal nem tudok csak tettekkel elmondani. 

Gondolkodásom ki zakkantott, hogy majd nem tovább mentem Fanniék háza előtt így aztán mosolyogva vissza sétáltam. Be írtam a telefon kódot és rögtön be is mentem. Ha tudják, hogy jövök akkor mindig így közlekedem, ha pedig nem tudják akkor inkább felcsöngetek, ne hogy megzavarjak valamibe őket. Siettem fel a lépcsőn vigyázni akartam,hogy el ne essek, de ez nem jött össze, majd nem orra buktam most már nagyon nevettem magamon. Úgy látszik ma nem vagyok biztonságos.

Rögtön megpillantottam Fannit, ahogy felértem a másodikra és a nyakában landoltam. 

- Szia Fannim ! - boldogan öleltem. 

- Szia ! Végre, hogy látlak hiányoztál - szomorkásan, de boldogan csillogó szemekkel mondta - gyere menjünk be Oli vár.

Ahogy beléptünk Olivér rögtön megölelt és puszikkal halmozott el. Nagyon jó barátok lettünk amióta Fannival van.

- Végre, hogy itthon vagy ! - nevetve mondta.

- Én is örülök neki, hogy láthatlak titeket.

- Mi is hidd el három hónap számunkra egy évnek tűnt - szomorkásan említette a barátnőm - de mindegy is most már itthon vagy. - simogatta meg a vállam és mosolygot. 

- Mesélj milyen volt ? - kíváncsiskodóan nézett - Minden nap tartottuk a kapcsolatot, de azért még is másabb, ha élőben meséled el. - Olivér még kíváncsibb fejet vágott. 

- Rendben elmesélek mindent. 

Elmeséltem azt, hogy merre jártam, mit csináltam szabadidőmben és nem utolsó sorban, hogy milyen volt a munka. - Nevetve és tátott szájjal figyeltek.

- Gyerekek menjünk térre ! - jelentette ki Fanni izgatottan

- Menjünk már hiányzik az a hely. - boldogan mondtam.

Mentünk is gyorsan felöltözni. Már nyolc óra fele járt az idő mikorra elindultunk. 

Olivér bezárta az ajtót aztán indultunk le a lépcsőn. Amint kiléptem az ajtón hideg fuvallat csapott meg és rögtön meg borzongatott. Remélem nem öltöztem fel vékonyan. Az út részében végig beszélgettünk és nevetgéltünk, mint régen. Hiányzott már ez a boldogság. 

~ Megérkeztünk. 

Olivér ismerőseit pillantotta meg, én nem ismertem őket, de látom Fanni igen. Én lengésen beálltam Olivérék háta mögé és figyeltem az eseményeket. Mosolyogva álltam. Nehezen teremtek kapcsolatott az emberekkel.

Oli egyik ismerőse közeledett felém. 

Kicsit borostás, fekete hajú kedvesnek látszó fiú jött oda.

- Helló ! Bátori Miklós vagyok - mosolygot.

- Öööhhmm Hanzély Laura - dadogtam. 

- Még sosem láttalak itt. 

- Én sem téged. 

- Pedig én az egész nyaramat itt töltöttem. 

- Én nem tudtam nem voltam az országban.

- Mit csináltál ? 

- Dolgoztam.

- Mivel foglalkozol? - kacsintott egyet.

- Modellkedem - kacagtam .

- Hűhaa - méregetett - Tudtam, hogy valahonnan ismerlek. Volt rólad egy nagy plakát a Lurdyban ugye ? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen - mosolyogtam. 

- Az a kép valami gyönyörű és élőben is csoda szép vagy ! - bókolt mosolyogva...